Valószínűleg nincs olyan füleki háztartás, amelynek ne lenne valami kötődése a helyi öntödéhez. Feltehetően sokan találkoztak már az öntvény szalonnasütőkkel is. Kevésbé gyakori, de szintén elterjedt „fusiterméknek“ számítottak a molnárkalács sütők, melyek a mai szendvics- vagy gofrisütőkhöz hasonlóan elektromos változatban is készültek, de voltak olyanok, amelyek megtartva a népi kultúrában ismert formákat, nyelek segítségével ollószerűen nyíltak, és tűzön vagy sparhelton való sütésre voltak alkalmasak. A Vármúzeum legújabb kiállítása ezeknek a falusi kovácsok által készített „őseit” mutatja be, a vidéki környezetben oly gyakori és a palóc térségre jellemző molnárkalács-sütővasakat, az egykori Nógrád és Gömör-Kishont vármegyék egész területén használatos karácsonyi ostya-, illetve az egyházi közegben ismert szentostya sütőket.

Az ostyasütés a kora újkori Közép-Európa és a történeti Magyarország szakácskönyveiben gyakran szerepel. Az ostyával ételként a parasztság a katolikus egyházon keresztül került kapcsolatba, mivel középkori gyökerű szokás volt, hogy karácsonyra a pap, a kántor, a tanító a családoknak ostyát vigyen, amiért cserébe ajándékot, a tanárok esetében pénzt is kaptak. Ezt az ostyát fogyasztották a karácsonyi vacsorán. A szokást – mely a vidékünkön rendkívüli módon egész a 20. századig megmaradt – a reformáció után megtartotta az evangélikus egyház is.

A kiállításon a különböző módon díszített, a történeti Nógrád és Gömör-Kishont területéről származó sütővasakon kívül – egyéb korabeli tárgyak és multimédia segítségével – bemutatásra kerülnek a fémbe vésett minták motívum párhuzamai is. A kiállított tárgyak Ladóczki Vilmos magángyűjtő, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria, a füleki ferences kolostor, a Füleki Vármúzeum gyűjteményeiből, valamint Schnelczer Zoltán fényképész régi fotókat bemutató digitális gyűjteményéből származnak. A látogatók 2023. január 31-ig tekinthetik meg a tárlatot.