Elisa Treml művészi munkássága sokrétű. A Művészetek Háza számára költői térinstallációkat alkotott, amelyek középpontjában a színek, a könnyedség és az összetartozás áll. A látogatók teljesítik ki az alkotást, melyben központi szerepet kap a tér megtapasztalása.

Elisa Treml (*1982/AT) Bécsben, Linzben és Lisszabonban tanult. Munkáit számos kiállításon bemutatták, többek között az Egyesült Államokban is. Hosszabb külföldi tartózkodás és több éves nagyvárosi lét után jelenleg Gmunden am Traunseeben él és dolgozik.

Elisa Treml munkásságát a sokszínűség és a változás jellemzi. Különböző anyagokkal és technikákkal dolgozik, alkotásait egészen egyedi utakon hozza létre: társas impulzusokat követ, politikusan gondolkodik, ugyanakkor hű marad a személyesség kibontakozásához.

Művei a koncepció és az intuíció kölcsönhatásában jönnek létre.
A művészt az alkotás során olyan emberi alapélmények foglalkoztatják, mint például az elmúlás és megújulás, az elvesztés és visszaszerzés, a látszólagos stagnálás és a növekedés. Olyan műveket hoz létre, amelyek az átalakulásról és a kapcsolatról szólnak.

„Határ a csillagos ég” – ez a címe Elisa Treml jelenlegi kiállításának a Dubniczay-palotában.

Nagy finomságú színes textil objektek sokasága tölti ki a termet látszólag lebegve. Egyszerre tűnnek nyugodtnak és mozgalmasnak, átjárhatónak és jelenlévőnek. Ezek a „sodródók” olyan, gyakran hiányzó tulajdonságokat jelenítenek meg a térben, mint a transzparencia és a könnyűség, a nyugalom és a mozgás, az öröm és a szín. Felsejlik a „lehetőség”, amely képes átlépni a határokat.

A színpompás térben bolyongó látogatók alig érzékelhető légmozgást okoznak, ami mozgásba hozza a tárgyakat is. A rezonancia érezhetővé válik, enyhe mozgás visszhang jön létre.
A művész szavaival: „Ahogy a víz felszínének egy-egy pontját megérintve hullámok indulnak el és terjednek tova, úgy gerjeszt mindegyikünk utózengést a teremben és – nagyobb távlatban gondolkodva – a világban. És ez bármennyire hamar elillan is – »visszhangjaink« összességében felelősség rejlik, és roppant teremtő erő. Tetszik nekem ez a gondolat és a benne rejlő bátorítás.”
A második szoba közepén egy nagy, szinte kör alakú objekt helyezkedik el. Vékony fapálcák kapcsolódnak egymáshoz számtalan csomóponton keresztül. A szerkezet törékenynek látszik, de ruganyossága miatt nagyon ellenálló. A gyűrű alakja nyitott, a befogó kör egy helyen hiányos. A látogatók különböző pozíciókat foglalhatnak el – az objektum belsejében, azon kívül, vagy a nyitott rész összekötő részeként. Itt is lényeges a tér megtapasztalása.