A Blinken OSA Archívum és a Háttér Archívum és Könyvtár projektje 2021. február 26. 17 órától.

Az Előbújó dokumentumok a Blinken OSA Archívum és a Háttér Archívum és Könyvtár közös online kiállítása, amely a közép- és délkelet-európai meleg és leszbikus mozgalmak történetének hasonlóságait és különbségeit mutatja be a 20. század második felében. A kiállítás jogi iratanyagok, sajtóbeszámolók, magán- és intézményi levelezések, művészeti alkotások és egyéb dokumentumok bemutatásával szeretné segíteni a homoszexualitás és a szexuális kisebbségekkel szembeni diszkrimináció megértését azokban az országokban, amelyeket közös politikai célok vezettek a 20. század folyamán: hogy az 1940-es évek közepétől egy új kommunista társadalmat hozzanak létre, majd az 1990-es évektől demokratikus társadalmi átalakulást hajtsanak végre.

Ezáltal a kiállítás betekintést nyújt a „homoszexualitás politikájának” jogi, társadalmi, kulturális és orvosi történetébe Közép- és Délkelet-Európában, melyet két politikai törekvés határozott meg: a kommunista forradalom előmozdítása és az adott társadalmak demokratizálódása. Mivel a kommunista időszakban a homoszexualitással kapcsolatos szakpolitika e két régión túl Kelet-Németországban és a Szovjetunióban is hasonló kommunikáció mentén zajlott, ezért a kiállítás bemutatja e két ország homoszexualitással kapcsolatos felfogását, a szexuális kisebbségekkel való bánásmódjának néhány jellegzetességét, valamint meleg- és leszbikus szervezeteinek kialakulását is, bár a vizsgálódás nem terjedt ki a Szovjetunió felbomlása és az NDK megszűnése utáni időszakra.

A kiállítás egy olyan időszakban jött létre, amikor az LMBTQI+ embereket évtizedek óta ért támadások egyre inkább felerősödtek Közép-Európában. A régió populista kormányai éveken keresztül folyamatosan „gyökértelennek” állították be az LMBTQI+ mozgalmakat, melyeknek állításuk szerint nincs előzménye Közép- és Délkelet-Európa „földjén”, és melyek szerintük az országaik politikai, társadalmi és kulturális hagyományait veszélyeztető „import genderideológia” terjesztői.

A bemutatott kiállítás egy dokumentumokból összeálló kiáltvány, mely határozottan cáfolja a fenti nézetet. Hozzásegíti a nézőt ahhoz, hogy ráébredjen, hogy a „genderideológia” vádja mögött valójában nem más áll, mint a nem heteroszexuális és nem cisznemű emberek régről származó el nem ismerésének újbóli megnyilvánulása. A múlttal ellentétben napjaink Európájában az el nem ismerés gyakorlata mögött egy olyan politikai program húzódik meg, mely a kultúra és a hagyomány állítólagos védelmének álcája mögé bújva, illetve egy kirekesztő (nemzeti, vallási, szexuális irányultságra épülő) többség „túlélésének” érdekében, jogi és politikai értelemben „szükséges lépésként” igyekszik igazolni a szexuális irányultság és nemi identitás szerinti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak csorbítását és azt, hogy kevesebb emberi méltóságot érdemlő polgárként bánjanak velük. Ahogyan ez a kiállítás is bemutatja, ezekben a régiókban nagyon is általánossá vált, hogy a meleg és leszbikus emberek jogainak korlátozását ilyen módon igazolják, azonban aktív törekvéseiknek hála, az LMBTQI+ csoportok a mostaninál sokkal elnyomóbb rendszerekben is meg tudtak küzdeni ezekkel az akadályokkal.