A zempléni tájak nevét hallva legtöbben a Zempléni-hegység erdeire gondolunk. Ez szorosan összekapcsolódik Tokaj—Hegyalja szőlőtermő vidékével, a Vilyvitányi-ősröggel és a Hegyköz medencéjével, a Meződűlőn keresztül Hernád völgyével. A táj szerves része az alföldi Bodrogköz, amelynek folyóvizei, a Bodrog és a Tisza ezt a vidéket az északkeleti Kárpátok magashegységével kötik össze.

A zempléni tájakra látogató kirándulók néhány nap alatt próbálják bejárni a környék történelmi és kulturális emlékhelyeit, megnézni a különleges természeti értékeket. A táj sokkal gazdagabb ennél.

Az itt élők másként ismerik lakóhelyüket. Egész évben a tájban élve, a mindennapokban is élő környezetként használják a természet adta lehetőségeket. Mindez évezredes múltra tekinthet vissza. A kőkorszaki emberek felismerték az obszidián hasznosságát, a középkorban aranyat bányásztak a hegyek között. A délies lejtőkön szőlőt termesztettek, rájöttek az aszúkészítésre, a borkereskedelem pedig e vidék városait gazdagította. A környék mezőgazdasága és erdei ugyancsak fontosak voltak a virágzó polgári lét számára. A jólét pedig sokat segített abban, hogy itt magas színvonalú iskolák működjenek. Ez a táj történelmünk és kultúránk számos jeles személyiségét adta az országnak. Elég, ha a legismertebbek, II. Rákóczi Ferenc, Kazinczy Ferenc, Kossuth Lajos nevét soroljuk.

Kiállításunkban az itt élők szemszögéből szeretnénk válogatni a zempléni tájak természeti értékeiből, és azokat vendégeinknek megmutatni.

Tárlatunk négy olyan termébe hívjuk Önöket, amelyek egy helyi lakás beosztását követik.

A lakás „előszobájában” a hegyvidék tájképét leginkább meghatározó vulkáni folyamatok kőzeteit, ásványait és ősmaradványait mutatjuk be. Ezek nemcsak a korabeli települések alapját adták, hanem működő kőbányáiból ma is naponta épülnek útjaink.

A „konyha” az itt élők legnevezetesebb értéke, a szőlős és gyümölcsös kertek helyszínéül szolgál. A Tokaj—Hegyalján sok évszázadon át művelt táj ma is feltűnő. Az ember formálta vidék messziről sivár ültetvénynek látszik, ám aki benne él, rácsodálkozhat a színes vadvirágok tömegére, érezheti a kakukkfű illatát, hallhatja a rovarok és madarak hangját, láthatja mozgalmaikat.

A „fürdőszoba” emlékeztet arra, hogy nekünk is mennyire fontos elemünk a víz. A Bodrog árterének vadvizei európai szinten is páratlanul gazdagok növényekben, állatokban. A környező hegyek forrásaiból a vidék iható, tiszta vize származik, emellett a hegyi patakokban különös állatok élnek.

A „nappali” jellegéből adódóan szentélye a pihenésnek, az elmélyült gondolkodásnak, a kultúra és tudomány művelésének. A természetben az erdők azok, ahová akár csak időnként, egy-egy órára betérve is felfrissülhetünk. Az itt élő fák méretükkel és korukkal is tekintélyt parancsolnak. Rá kell jönnünk, hogy nélkülük mi sem élhetnénk sokáig. Ezek az élő közösségek, az erdők mutatják azt, hogy évszázadnyi időkre mennyire élhető a környékünk. Az erdő faanyaga, gombái és vadjai csak akkor szolgálnak nekünk és unokáinknak, ha a természet tisztaságát megőrizzük.