Molnár Sándor a 20. századi magyar festészet kimagasló, unikális mestere, aki festészetében Hamvas Béla inspirációjára egy jógautat járt végig. A kiállítás bejárása kapcsán szeretném bemutatni a két személy különleges mester-tanítvány kapcsolatát. Néhány gondolatot felolvasok Hamvas Molnárról írt, még meg nem jelent írásából. A festőjóga kapcsán pedig az indiai jógáról beszélni, és azt bemutatni, hogy abba mennyire beleilleszkedik Molnár életgyakorlata. Valamint szeretném feltárni Molnár keleti bölcseletből merített képcímeinek, mint a bardo, sunjatá, tumo a spirituális hátterét. Ezek kapcsán bemutatni, hogy Molnár nem orientalistaként, vagy vallásgyakorlóként, mennyire ráérzett ezekre a keleti tanításokra, milyen érzékletesen jelenítette meg ezeket a képein. (Szathmári Botond)

A kiállítás Molnár Sándor olajfestményeinek varázsát, auráját tárja a néző elé, az eddigi legteljesebb formában. A művek sorozata a „festőjóga”, Molnár sajátos művészi és életprogramja szerint tagolódik öt egységre, amely keletkezésük időrendjét is jelenti. Ezek a Föld, a Víz, a Tűz, a Kristály és a Levegő elemek. A festmények lenyűgöző sorát Molnár plasztikái és anyagtanulmányai egészítik ki.