Fajgerné műveinek leggyakoribb forrása magánélete, a házimunka, a konyhai tevékenységek és az anyaság, ezek a témák azonban egy tágabb, nőket érintő globális társadalmi kontextusba ágyazódnak. A szerepekkel és identitásokkal való kettős játék egész tevékenységén végigvonul, legyen szó háztartási munkát ábrázoló és imitáló festményekről, lekvárt készítő performanszról vagy egy kiállítótér felmosásáról.

A láthatatlan munka, a háztartás és az otthon fogalmának kritikai vizsgálatán keresztül, a zömében nők által végzett fizetetlen munka „kizsákmányoló” természetén túl az abban rejlő kreatív potenciálra hívja fel a figyelmet. A minden háztartásban előforduló konyharuhát hatalmas festményeké lényegíti át, festékkel felmosott óriási vásznai pedig konyharuhákként lógnak a galéria terében.

Fajgerné művészetének központi motívuma saját teste, a maga kendőzetlen valóságában: meztelenül, terhesen, hájasan, narancsbőrösen, ráncosan, ábrázolva, mellyel a body shaming (testszégyenítés) ellen és az önelfogadás mellett teszi le a voksát. Testét művészi alapanyagként, festővászonként vagy társadalmi üzenet közvetítésére alkalmas projekciós felületként használja. Performanszainak célja a közönség komfortzónából való kizökkentése, miközben ő maga is egy improvizatív, előre nem teljesen megtervezett szituáció részesévé válik.

Művészeti tevékenységének szerves része az eat art, mellyel, festményeivel nem megjeleníthető élményeket és érzéseket fejez ki.

Fajgerné alkotói gyakorlatának legfontosabb igazodási pontja a feminista művészeti hagyomány célja a képzőművészeti kánon férfiközpontúságának leleplezése. Festményei tele vannak művészettörténeti referenciákkal, előszeretettel sajátítja ki és gondolja újra az általa nagyra tartott női alkotók munkáit (pl. VALIE EXPORT, Frida Kahlo, Renate Bertlmann, Birgit Jürgenssen, Niki de Saint Phalle, Mierle Laderman Ukeles), akikre előképekként tekint.
A Háziasszony Katalizátora c. kiállítás Fajgerné legfontosabb témáinak és már-már brandként azonosítható összművészeti tevékenységének a helyszín adottságaira történő újrahangolása.

A figurális festészet mellett a geometrikus és lírai absztrakció irányába való ironikus kalandozásainak is tanúi lehetünk, hiszen ezúttal sem szokványos felületekre és tárgyakra terjeszti ki festészetét.

A kiállítás egyfajta totális installációként enged betekintést a művész műtermébe, konyhájába, kertjébe – sokrétű szerepekkel átszőtt élet-művészetébe.