Részlet a Lejárt Lemez vagyok című manifesztációból:

az ember fokozatosan
lejárt lemez lesz
és egyszer csak
megakad a torkán
a masina tűje

vannak dolgok
amiket nem akkor
talál meg az ember
amikor keresi
hanem később
egy másik alkalommal
amikor nem is keresi

Részlet a Lejárt Lemez vagyok című manifesztációból:

Minden, ami operatív az lehet, hogy örökre úgy marad?
Már előre látszott, hogy a végtelennel érünk végbe.
Dohányzásra kijelölt vesztőhely!
Azt mondják, hogy még a légüres térben is lehet egy másik, egy eldugott
vákuum.
Pályázatból kétséges.
Vár az édes módosítás hiánya.
Amikor az újdonság is megöregszik.
Egy csinos, jó alakú ultralebegés volt a Sapka Múzeum helyettes vezetője.
Az alacsony hőmérséklet egy kimagasló férfival kacérkodott.
Aztán útra keltünk, hogy a lehetőségek szerint megismerjük az ÚT porát.

feLugossy László a kelet-európai avantgard megkerülhetetlen alakja.
Sokszínűsége nem ismer határokat: képzőművész, színész, filmrendező, író,
performer és underground zenész egy személyben. 1968-tól 1977-ig efZámbó
Istvánnal szervezői a szentendrei szabadtéri kiállításoknak, emellett
Szirtes János társaságában akciókat, happeningeket rendeznek. 1972-ben
alapítója a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak, melynek művészköréből
megalakuló legendás art-rock formáció, az A. E. Bizottság énekese és
szövegírója 1979 és 1986 között. 1990-ben Munkácsy-díjat kapott.
Pályája kezdetén nagy hatással volt rá Tóth Menyhért festészete. (1986 óta
csoportos és egyéni kiállításai rendszeresek.) Kísérletező alkotói
processzusát ösztönösség, spontaneitás és természetesség jellemzi.
Kollázstechnikát alkalmazva fest, rajzol, fotót applikál, videókat készít,
verseket ír. Munkáihoz - a pop art tárgykultúra jegyében - a legkülönfélébb
hétköznapi tárgyakat használja fel. Installációin, objektjein, egyedi
tárgykollázsain és különböző hordozóanyagra (fa, vászon, szúnyogháló, papír,
stb.) felvitt akril/olaj festményein keresztül mindig újszerűségre
törekszik.

Az egyes művészeti ágakon átívelő, szerteágazó munkássága behatárolhatatlan,
korszakokra nem bontható. Művei elválaszthatatlanok egymástól, és egyfajta
önálló, független rendszerben működnek.

Immanens képi világának alapelemeit a jellegzetes magyar viszonyok ihlették,
amikből sajátos filozófiai minőséget teremt. A fejlődésben visszamaradt
társadalmak lassú pusztulását megidéző asszociációi cseppet sem tolakodóak,
épp ellenkezőleg: ironikus módon megnyerni és befogadni akarnak. Vizuális
vonzerejét az élénk színfoltokkal tarkított, jelképekben gazdag
ábrázolásmód, és a mögötte megbúvó kíméletlen őszinteség adja. A
szabálytalan, olykor felcserélt végtagokkal megformált, rejtélyes női
alakjai mintha néma tekintetükkel üzenni akarnának. Az egyes narratív művek
meghökkentő élethelyzeteket tárnak fel, melyeknek része a neoprimitivizmust
sugárzó groteszk formaiság és a leplezetlen szexualitás körmönfont ötvözete.

Jelen kiállítása a 2000 és 2010 közötti munkáinak válogatását mutatja be,
melyek az eddigiekhez hasonló szellemben, a művésztől megszokott formabontó
intellektussal készültek.