"A rózsa rózsa az rózsa az rózsa"
(Gertrud Stein)

„Utálok reflektálni. Nem vagyok sem tükör, sem derítőlap. Annál jobban csak felcsatlakozni. Kard sem vagyok. Nem lehet egyszerűen csak állítani, kérdezni, felvetni? Természetesen látom, napjaink vitáit, a Photoshop, az AI, azaz MI elképzelhető következményeit. Hogy mást ne mondjak, a tiszteletdíj eltörlését: letöltöm, és kapd be!

Ezek a következmények beláthatatlanok és megkerülhetetlenek. A tradicionálisan hitelesnek tartott kép hitelvesztése, annak, amit Walter Benjamin nyomán aurának nevezünk, elvesztése, sőt eltörlése, hogy egyebet ne mondjak… Mely elveszíttetés, természetesen, kreatív, tevékenység. És a kígyó itt harap a saját farkába. Aktuális lesz új isteneket kreálni. Kötelezően hordákba fognak szerveződni a woke-kultúra harcosai, éljen az ikonoklasztika, megütköznek majd a mee too-sokkal, azok viszont az agresszív környezetvédőkkel alkotnak koalíciót… A XIV. dalai láma kifejtette: „a düh, a harag elhomályosítja a tisztánlátást, az agresszió pedig még rosszabb reakciókat szül”. Ezt talán megbeszélhetné a paradicsomleves bombázókkal! A sárgaborsót nem hagyom, rápirított hagyma karikákkal nagyon is szeretem. A levest vihetik. Nem akarom Marxot követni, amikor a fejéről a talpára akarja állítani Hegel gondolkodását, de gondoljunk a dalai láma, Tendzin Gyaco szavaira.

Engem, momentánpillanatnyilag, csak az érdekel, hogy leghagyományosabb eszközökkel képes vagyok-e létrehozni érvényesnek tekinthető látványt, amely megtévesztően hasonlít egy generált képi felületre, talán, hogy jelezzem, az alkotásban mégis az elképzelés a döntő, a konkrét látványt több-kevesebb bajlódással, költséggel elő lehet állítani. Költséggel, mert az analóg eljárás méregdrága lett. A digi sem olcsó, de az csak úgy fließt, áramlik, magyarul az a flesi.

Hogy kedves versikémből idézzek: ,Az elhagyott oltárnak is lehet mártírja’ – Madách Imre Évájával szólva. (Féner Tamás)