A finisszázs alkalmából Szuromi Imre és a kurátor, Schneller János vezeti körbe a kiállításon a látogatókat.

Szuromi Imre szentendrei festészeti hagyományokat folytató művészetében az építészeti motívumok és a táj kölcsönhatásában megjelenő ember játssza a főszerepet, akinek személyes sorsa ezer szálon összefügg környezetével, a világgal, amelybe született, és amelyet maga körül épít. Képein a testek, az épületek és a táj elemei egybefüggő, képzelt terekké alakulnak, melyek folyamatosan változó, mégis jól azonosítható látásmódjukkal végigkísérik több évtizedes festészetét. Erre utalva művészetét nevezhetjük akár architektonikus szimbolizmusnak is. Képi világát állandóan alakuló, stilárisan mégis egységes, visszatérő motívumokból építi, melyek a nagy teremtő elődök hatását sosem titkolják: Vajda Lajos szimbolizmusa és transzparens formái, Kondor Béla modern- mitikus figurái, Deim Pál áramló terei éppúgy hatnak képein, mint az általa is formált szentendrei építészet jellegzetes formavilága.