A mozgással, pontosabban a mozgás emlékezetével, lehetséges rekonstrukcióival foglalkozom. Elsősorban a gondolat mozgása érdekel, egy állapot, mely egy másik állapotot vált fel, a mozgásra való képesség maga. Indulunk valamerre, egy ponton kiderül, hogy ténylegesen elmozdultunk-e. A felszín alatt történt-e a változás, vagy a világ változott általunk? Esetleg minden más mozdult el körülöttünk? Honnan tudhatjuk, melyik a realitás?

A festészetben ábrázolhatók a mozgás különböző alternatívái a megfigyeléstől a metaforáig. Alapvetően állókép jellege speciális terep. Az állóképen ábrázolt mozgás illusztrációja lehet Zénón sok száz éve ismert mozgás-paradoxonjainak. Akhilleusz nem tudja legyőzni a teknősbékát – ám ez csak egy különleges nézőpontból elfogadható állítás.

A képeimen szereplő alakok nem jutnak sehova, bár valahova igyekeznek. Olyan mozdulatokat ábrázolok, amelyekben benne van a megelőző és azt követő mozdulat kibomlásának lehetősége. Ezt a lehetőséget viszont az erről való lemondásra használom. Olyan képi elemekkel kísérletezem, amelyek felfüggesztik e célba érés egyértelműségét. A mozdulat eggyé válik aktuális állapotával, magától nem lesz képes aktualitását új aktualitásra cserélni, csakúgy, mint Akhilleusz. Mindezt abban a reményben, hogy ha kikerül a fókuszból a cél, érdekesebbé tud válni maga az állapot, a mozgás illúziója vész el, a mozgás képessége nem, mivel metaszinten új utat találhat az értelmezés terében. (Fodor Emese)