A HATÁRÁTLÉPÉSEK című kiállítássorozatunk harmadik állomása, mint az előzők is, formabontó megoldásokkal, látványelemekkel várja a nézőket. Már önmagában a fogalom továbbgondolható: formabontó, mint rendkívüli, szabálytalan, szokatlan, különös …

Tárlatunk a játékosság határtalanságára, az átalakíthatóság szabadságára nyit teret, ahol geometriai, organikus, sík és plasztikus formák vetekednek a nekik szánt térben. Különös jelentőséggel bír a határvonal, amely vizuálisan választja el a formát a környezetétől. Szín, textúra, arány, fény, méret, pozitív – negatív tartomány egyvelege látható úgy, ahogy még sosem volt. Sosem volt? Igen, hiszen minden formaalkotás egyedi. A formát alakítani, formálni, igazítani érdemes. Számtalan formával kísérletezünk: konkréttal, elvonttal, hagyományossal. Keressük általuk a ritmust, az ismétlődések általi jelentésváltozást, a sokszorosodás általi egyensúlyt és az egyediséget.

A híres francia építész, Le Corbusier szerint „egy igazi műalkotásban a forma a legfontosabb”. Vaszilij Kandinszkij, orosz festőművész szerint viszont „a forma tartalom nélkül nem egy kéz, hanem egy üres kesztyű, a művész ugyanúgy szereti a formákat, mint az eszközeit vagy a terpentin szagát, mivel ezek mind a tartalom szolgálatában álló fontos eszközök”.