Installációnkban a tér egészét kezeljük médiumként, a K.A.S. Galéria belső terének specifikus adottságaiból kiindulva akváriummá alakítva át azt. A párbeszédes forma interperszonális, interszubjektív terét és a nyelvi kommunikáció problémáit hozzuk játékba a tudattalan, kollektív, non-verbális jelenségek fluid közegével.

A dialógusvideó a verbális és a vizuális nyelv relációját és működését kutatja. Diszkurzív megnyilvánulásainkkal azokat a szituációkat és helyzeteket keressük, amikor a beszélt nyelv struktúrája megrendül, így az egyik fél egy másfajta meghatározottságba kerül – például mert rosszul értette a másikat, ezáltal védtelenné és zavarodottá válik. Egy ilyen momentumra – amikor egy dialógus folyama megbomlik, turbulenssé válik vagy elapad; amikor a magából értetődésből egy pillanatra kizökkenünk vagy épp kilátunk – egyszerre tekinthetünk vakfoltként, üres helyként, eseményként (mintha álomból ébrednénk, vagy épp álomba térnénk).

Ezek folyását követjük az akváriumokban látható videókban. A videók szerkesztésekor – egy poétikus narratívát követve – a jelölők és a jelöltek lineáris szekvencialitása helyett egy omnipervazív koherencia; a spontán felmerülő párhuzamok, analógiák átmeneti feltűnései és megbomlásai mentén haladtunk.

Mint a cseppjében is teljességében jelen lévő tenger, az akváriumokba zárt óceáni pre- és nonverbális élményén át szemléljük a jelentésképződés és - felbomlás árapályát. Így reagálunk, a képek és a nyelv médiuma, a nyelvelőttes és -nélküli között ingázva, az üres / túlcsorduló helyek, illetve jelölők mozgásaira, fluiditására – a dialógusban ezek szinte teljesen kiüresednek, az akvárium ágaiban pedig inkább túltelítődnek.

Ezáltal próbálunk létrehozni egy olyan, pillanatnyi benyomásokból, emlékekből, érzetekből táplálkozó turbulens, egyszerre kontemplatív közeget, ahol mindezeken túl a látogató és a tér találkozása – mint egy szemipermeábilis membrán – is tematizálható, jelentésteli. A befogadói státuszt, az önértelmezést is játékra hívnánk így: a passzív fogyasztó, a szemtanú, a vendég, az alkotótárs, a „hal”, sat. pozíciói között ingadozva.

Az akvárium mikroszinten hordozza magában azt, amit óceáninak hívunk: a határaink annyiban és azáltal megtartók, hogy egyszerre szükségképpen áteresztők is.