Gálhidy Pétert most is, mint már régóta, a természet és az anyag összefüggései foglalkoztatják. Nem a naturális másolást, hanem a természet idejének szobrászati megragadását keresi. A természeti formák léptékváltása, más anyagokba való átültetése sokkoló, ugyanakkor elgondolkodatató módon állítja meg a nézőt és hívja föl figyelmét a lelassulás, az elmélyedés fontosságára. A kiállítás címe, a ’csendélet’-et jelölő művészettörténeti szakkifejezés szó szerinti jelentése ’halott természet’, napjainkban kikerülhetetlen aktualitássá változott, már nem csak egy festészeti képtípust jelent, hanem korunk ökológiai valóságát. Gálhidy eddig az organikus formák esendőségét, törékenységét tette szobrászata tárgyává, most a növényi elemek időbelisége foglalkoztatja. Budapest Galériabeli kiállításán a növényi elemek elmúlásának időbeli folyamatát térbe transzponálja. A keletkezés, a lét, az elmúlás, a tovább élés folyamatát ragadja meg több tárgyból összeállított szobor-assemblage-aiban.