A rádiózás története a XIX. századba nyúlik vissza. A rádióvevő ősének Hertz rezonátora tekinthető, amellyel 1887-88-ban kísérletben bizonyította az elektromágneses hullámok létezését. Magyarországon a rádiózás Európában egyedülálló előzménnyel vette kezdetét, amely nem volt más, mint a Telefonhírmondó. Puskás Tivadar – a telefonközpont létrehozója – Budapesten 1893. február 15-én indította el a telefonhálózaton keresztüli hír- és műsorközlést. A magyar rádióműsor-szórás 1925. december 1-jén hivatalosan is megindult, aminek előre látható következménye volt, hogy a drótnélküli rádió hamarosan vetélytársa lett a telefonhírmondónak, majd háttérbe is szorította.
Az első rendszeres rádióadás elindítását követően világszerte megkezdődött a készülékek ipari szintű előállítása. Magyarországon az Egyesült Izzóban gyártott elektroncsövek felhasználásával a Telefongyárban 1917-18-ban már folyt a katonai rádióadóvevő-gyártás. Nyolc évet kellett várni arra, hogy kezdetét vegye a nem katonai célú rádiókészülékek előállítása, amelyek jelentős része - az 1930-as évek közepéig - a német Telefunken cég licence alapján készült. A Magyar Wolfrámlámpagyár 1925-ben kezdte meg a rádiókészülékek gyártását, és termékeit Orion márkanéven hozta forgalomba. A Philips cég magyarországi érdekeltsége 1931-ben indította el a rádiógyártást. A Standard Villamossági Rt., mely az Egyesült Izzó részlegéből alakult, 1928-tól az 1940-es évek végéig töltött be fontos szerepet a hazai előállításban. A Siemens cég 1941-ben jelent meg a magyar piacon, és a háború végéig vette ki a részét a gyártásból. A Vadásztölténygyár – későbbi nevén Videoton – 1955-től csatlakozott a vevőkészülékek gyártóihoz. A nagyobb cégeken kívül mintegy 30 kisebb-nagyobb gyár is ezek közé tartozott.

Ezen cégek által készített lemezjátszókkal kombinál és önálló rádiókból nyílt az elmúl hetekben a Világörökségi Bormúzeum, új, időszaki kiállítás. A több mint 60 db-os kiállítás széles skálában mutatja be a XX. század Magyarországon elterjedt technikai „csodáit”. Az eleinte csak a polgári otthonokban, féltett bútordarabként megjelent, szigorúan szórakoztatásra használt rádiók gyors elterjedése, a változatos megjelenést hozta magával. A nagyszobából fokozatosan kikerült a család közösségi terébe (konyha) a polgári lakásokból – a néprádiók elterjedésével -, a paraszti családi otthonokba.