*mármint a szín, és nem a kozmetikai por.

„A Púder kicsit más, mint a többi kiállításom. És amikor azt mondom ’kicsit’, úgy értem, ’nagyon’. Új évtizedbe léptünk, így 2020-ra valami teljesen mást akartam csinálni. Ezért egy olyan műfajt választottam, amit eddig mindig kerültem: csendélet. Így hozzáláttam a makrofestészetnek. Kedves, apró tárgyakkal ismerkedtem. Óvatosan. A Púder tárgyválasztása popos, a fogyasztói társadalom mindennapi kellékei, így a kiállítás nem csak a palettájában hordozza a pop art formajegyeit. Színeiben deszaturált: vörös helyett lazac, kobaltkék helyett türkiz került a palettára. Talán még soha nem szerettem volna ennyire, hogy elemi színekre fókuszáljon a néző. Ugyanúgy bántam ezzel a témával, mint bármelyik más korábbi projektemmel. Kutatás, megfigyelés, jegyzetelés, tervezés és jött az alkotás. Alkotás közben azonban valami varázslatos történt. Beleszerettem ezekbe a tárgyakba. Szépséget találtam egy dobókockában és egy türkiz ananász bátorított arra, hogy még kíváncsibb legyek egy teljesen organikus folyamat keretében. Érdekes utazás volt ez. Megtanultam, hogy képes vagyok kurrálni egy olyan életet, ami nemcsak örömmel tölt el, de gyönyörködtet is. Olyan, mint amikor megtanulsz puhább embernek lenni. Mással és magaddal is. Mint amikor hazaviszel a Szimplából növényörökbefogadásról egy csemetét, aki levélről levélre hajt. Miattad és érted. Olyan, mint amikor megtalálod azt a fajta szeretetet, ami miatt türelmesebb ember próbálsz lenni. Olyan, mint amikor rátalálsz az elfogadásra, amikor elcsendesedik a ’nemelégjó’, és megbocsájtod magadnak azt a múltat, amit csak te tartasz életben. Olyan, mint amikor kapcsolódsz az életed apró, nüansznyi momentumaival. Mint amikor akaratlan elmosolyodsz egy WhatsApp üzenetet olvasva a négyeshatoson. Ez olyan, mint amikor fényévekre vagy attól az életben, ahol szerinted lenned kéne, és te mégsem tudsz mást érezni, mint végtelen hálát az életed minden egyes percéért. Olyan, mint amikor megtalálod önmagad. Az igazi önmagad.” (Gyuricza Gergely)