„Kiskunhalason születtem 1939-ben. Az iskolai rajztanáraim pedagógus szüleimnek mondták: lányban szokatlan rajz és színérzékem van, érdemes lenne vele foglalkozni. A sors más utat szabott.

Még lánykoromban rajzoltam, festegettem, eljártam a Dési Huber körbe, festeni, rajzolni. Férjhez mentem, két gyermekem született, lefoglalt a sok feladat.
60 év kihagyása után, 2016-ban kezdtem újra festeni. A festés jelentett megnyugvást, örömet, boldogságot, és azt is éreztem, hogy amit kaptunk, a legkisebb talentummal is el kell számolni.

Bizonytalan voltam önmagamban, ezért pár képemet bemutattam a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. szakértői bizottságának. A bizottság 2016-ban két akvarell képemet, majd 2017-ben két pasztell képemet szerzői jogvédelem alá tartozó egyedi jellegű színvonalas képzőművészeti alkotásnak minősítette. Kicsit felbátorodva, ezután kezdtem újra festeni és tanulni, gyakorolni.

Gasztonyi Kálmántól az olajfestés technikáját tanultam. Szikszai Sándor vezette IWS akvarell akadémián, Garamvölgyi Évától rajzot, Szikszai Sándortól és Nagy Ernőtől akvarellfestést tanultam. Máté Sándor a pasztellfestés csodáit mutatta meg. Ghyczy György, Sinkó István, Juhász István mesterektől is sokat tanultam a helyes látásmód, a témaválasztás, a színek harmóniája témában.

A természet szeretete, ahhoz való erős kötődés határozza meg leginkább a témáimat. A képeimmel szeretném mindenkinek megmutatni, hogy a természet milyen színes, és milyen gyönyörű. Az erdők, rétek, hegyek, folyók és tengerek, mind egy csodálatos téma számomra, amit megfestek, és boldoggá tesz, ha ez másoknak is örömet okoz.

Most dédnagymamaként is állandóan képzem magam nyári festőtáborokban és év közbeni workshopokon. Tanulok és festek, akvarellel és pasztellel, amíg tehetem.” (Herbély Istvánné)