A természeti formákból, valamint a kulturális örökség mintakincseiből egyaránt inspirálódó alkotóművész. Öltözékei formagazdagok, sokféle alapanyagot használ ruháin és képein.

"Minden művészi értékben fontos, hogy őrizzük saját hagyományainkat, irodalomban, zenében, filmben, s ez valahol így van az iparművészetben és annak eme ágában is. S tapasztaljuk mindezt a világkultúrában is. A posztmodern, poszteklektikus világban miért ne lehetne jogos egy posztfolklór ízlés, felfogás? Nos, Hideg Orsolya épp ebben ér el jelentős eredményeket, s ebben tér el kortársai többségétől. A mai felfogást követi formában, szabásban, de őriz valamit a múltból, a hagyományból és – fontos – motívumvilágában finoman érzékeljük, hogy például nem párizsi, de lehet, hogy nem is budapesti, de finoman magyar karakterű ruhát látunk munkáiként. Ezt úgy éri el, hogy a magyar népművészet széles díszítő- és minta-kincséből, a tradícióból, a folklórból motívumokat vesz át és ezekből, jellemzően mai szabás keretében, új díszítő funkciókat hoz létre. Hitvallása és tervezői, művészi gyakorlata is ez: a mai igényeket, a mai tudást alkalmazva hozni létre öltözéket, merítve a gyökerekből. Erre predesztinálja hajlama, érzelmei, származása, s így ötvöződik tervezői karakterében a mai és az ősi. Ahogy e sorok írója látja, mintha három fundamentuma volna tervezői habitusának: az első természetesen a szépség törvényei szerinti alakítás, a második: megfelelni a hasznosság, a gyakorlatiasság kívánalmainak, s mindehhez – harmadikként – szervesíteni a hagyományok szellemét. Ami döntő, hogy ennek a három összetevőnek milyenek a belső arányai. Ha bármelyik a szükségesnél nagyobb arányban érzékelhető, felborul a harmónia. Így viszont ruhái, ruhakabátjai jelképi erővel is bírnak..."
(Feledy Balázs művészeti író)