A múzeum 2002 őszén megnyílt, újrarendezett kiállítása a földszinten meghagyta a korábbi, egy-egy egyéniség köré komponált emlékszoba elrendezést. A négy színésznő művészi pályája a Nemzeti Színház történetének több mint száz évét fogja át, a Szigligeti-korszaktól (Jászai Mari), a Paulay-korszakon (Jászai Mari, Márkus Emília), Hevesi Sándor és Németh Antal igazgatói működésén át az 1940-es évek végéig (Bajor Gizi), majd pedig a Marton Endre-, Major Tamás-korszakkal az 1980-as évek elejéig (Gobbi Hilda). Jászai Mari (1850-1926) a magyar színháztörténet legnagyobb tragikája. 1866-ban lépett be Hubay Gusztáv társulatába kardalosnak. 1868-1872 között Kolozsvárt játszott.1872-ben a Nemzeti Színház szerződtette, ahol a Bánk bán Gertrudisával mutatkozott be. 1901-ben lett a Nemzeti örökös tagja. Játékában a századvég romantikus-patetikus stílusát képviselte. Kiváló versmondó volt. A pályáján megformált háromszáz szerep között húsz Shakespeare-hősnőt játszott el (köztük Goneril, Lady Macbeth, Gertrud szerepét), nevéhez fűződik a Nemzeti görög sorozata (benne Antigoné, Élektra, Iokaszté megformálásával).