A ma embere alapvetően kétféleképpen igazodik el a látható világban: vizuális jeleket értelmez, és/vagy verbális jeleket olvas. Ki-ki próbát tehet, s eldöntheti, ő maga a képek és a szövegek egymásmellettiségében először a képi jeleket próbálja-e megfejteni, s aztán olvassa a hozzátartozó információkat, vagy ellenkezőleg: kibetűzi a szöveget, s annak ismeretében értelmezi csak a képet. A többség az írott jelek hordozta üzenetekben ismeri ki magát biztonságosabban, de akadhat olyan is, aki fordítva, a képekből olvas jobban. A jelenség számos tudományág kutatási területe és a fotóművészetben is megdöbbentő alkotásokat inspirált.

A négy fotográfus negyedik közös kiállításának célja a kép és szöveg egymáshoz való viszonyulása mellett a napjainkban egyre inkább háttérbe szoruló kézírás-szépírás sajátosságainak, illetve ennek fotográfiai megfeleltetéseinek vizsgálata, valamint olyan képek létrehozása, amelyben a képi és a nyelvi jelek egyenrangú módon, egymást kiegészítve, esetleg ellentmondásban jelennek meg.