Karátson Gábor (1935-2015) Munkácsy Mihály-díjas, József Attila-díjas, Kossuth-díjas és Príma-díjas festő, grafikus, író, orientalista, műfordító, a 20. századi magyar képzőművészet és kultúra egyik kiemelkedő személyisége.
Művészi példaképeinek Paul Kleet, Bálint Endrét, Vajda Lajost tekintette, festői, grafikusi stílusára azonban nemcsak a nagy elődök hatottak, hanem egy sajátos, a kínai filozófia ismeretéből származó gondolkodásmód is. Ennek célja pedig a dolgok lényegének megismerése, méghozzá a lehető legegyszerűbb eszközökkel, legegyszerűbb szavakkal. Karátson Gábor legfontosabb művészi problémája a kép lényegének megértése volt. Nem az ábrázolás, nem az utánzás, hanem a képen megjelenített formák, színek, vonalak, ritmusok legmélyebb jelentésének megértése.

Festői életművének utolsó korszakát a sajtófotókon alapuló képei alkotják. Sajtóképein a kiválasztott témák annyira banálisak, annyira esetlegesek, hogy már-már felesleges is a jelentésükön törni a fejünket. Karátson nem is a jelentést bontja ki és dolgozza fel festményein, hanem valóban eltávolodik a kifejezett témától, a narratívától és az újságfotót, mint valami talált tárgyat írja át festményeibe. Embereket látunk, a Karátson által megszokott, kicsit eltorzított formában, de maguk az emberi történések, a gesztusok lényegében értelmezhetetlenek maradnak. Az első sajtóképeit erős színek, karakteresen grafikus jelleg, a vonalak és kontúrok gazdag játéka jellemzi, míg a késői sajtóképek fakó, szürkéskék felületeken megjelenő halvány, testszínű kis festéklapkákból állnak össze, mozaikszerű hatást keltve. A festék finom rétegekben épül rá a felületre, koptatások, dörzsölések, karcolások jelennek meg, akárcsak valami föld alól előásott régészeti leleten, sőt mintha maga a kép sem lenne más, mint egy murvával teleszórt út. Kopott, érdes, színtelen, aminek köveibe bármit beleláthat a kíváncsi tekintet.

A kiállítás a művész sajtóképeiből mutat be egy válogatást, kiegészítve a festményekhez készült rajzvázlatok sorozatával is. Karátson Gábor sajtóképeinek és vázlatainak ilyen részletes együttes bemutatására korábban még nem került sor. A tárlathoz kapcsolódóan jelenik meg Bellák Gábor könyve a művész sajtóképeiről, benne a sajtóképek és vázlatok teljes jegyzékével.