Kaszás Tamás önálló kiállítása egy olyan teret hoz létre, melyben a különböző fiktív narratívák nyugtalanítóan reális elemekkel keverednek, és melyben egy jövőbeli pillanatból egy olyan világra tekinthetünk vissza, ami akkor már nem létezik. A felejtés inverze ez; emlékezés a jövőből a gazdasági/politikai/technológiai/ökológiai összeomlás előzményeire és következményeire. Ugyanakkor valamiféle nihilista agitáció is egyben, ami a kinyilatkoztatás és az aktív cselekvés ellen foglal állást, és ami nem akarja megváltoztatni sem a jövő történéseit, sem a múlt emlékeit.

A sci-fi agitpropnak nevezett munkamódszeréhez kapcsolódva Kaszás az antropológus kívülálló pozíciójából vizsgálja az összeomlás utáni társadalom fiktív tárgyi és képi emlékeit. A kiállítás vázát a művész legújabb festményei és az ezekhez kapcsolódó hangjáték, valamint egy nagyméretű installáció; egy fiktív propaganda-eszköz adja.

Kaszás Tamás (1976, Dunaújváros) Szigetmonostoron él és dolgozik. 2003-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán. Művészetének középpontjában ökológiai, gazdasági és társadalmi kérdések állnak. Megközelítésében az autonóm egyén és a közösség viszonya, az együttműködés alapú megoldások, a tapasztalati és elméleti tudás
újraszervezése, a marginális nézőpontok, a fenntarthatóság szempontjai dominálnak. Alkotásai, installációi egy, a globális világrenddel és az elnyomás minden fajtájával összetűzésbe kerülő alternatív társadalmi modell lenyomataiként is értelmezhetőek. Műveit egyéni kiállításokon mutatta be az amszterdami De Appel és a Netwerk Aalst intézményekben (2018); a budapesti Kisteremben (2017, 2014); a lisszaboni Calouste Gulbenkian Museumban (2017), a łódźi Museum Sztukiban (2016); a bécsi Krinzinger Galerieben (2014) és az esseni Museum Folkwangban (2007). Csoportos tárlatokon szerepelt
többek között a berlini Hamburger Bahnhofban; a 19. Sydney Biennálén; a 12. Isztambuli Biennálén; a grazi Künstlerhaus – Halle für Kunst und Medienben; az oldenburgi Edith-Ruß-Haus für Medienkunstban; a bécsi Frei–raum Q2-ben; a genti SMAK-ban és a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban.

A Trafó Galériában a Mint a madár, a Minden nap lefekvés előtt tizenhat órát gondolkodom, a Travelling without moving című kiállításokon állított ki. Két legfontosabb, kifejezetten festészeti témájú csoportos kiállítása szintén a Trafó Galériában valósult meg; 2002-ben a Tömérdek és 2007-ben a Kedves festő, fessél nekem… szívvel és értelemmel, mely utóbbira a mostani kiállítás címe is utal.