A tündérmesék állandó elemei minden társadalomnak. Tájékoztatnak és leírnak egy kultúrát mert, egyebek mellett, tükrözik a társadalmi normákat és megszilárdítják azokat terjesztésük erényével. Többnyire szájhagyomány útján terjednek. A Grimm testvérek különböző forrásokból gyűjtöttek tündérmeséket, hogy írásban rögzítsék őket. Így váltak a Grimm mesék irodalmi és kulturális referenciaponttá Európában és az európai kulturális hatások alatt álló területeken.
Egy dolog köti össze a Grimm meséket más kultúrák meséivel és ez az egy dolog megmutatja az egyetemes normák létezését. Azokra az archetipikus elbeszélésekre és tárgyi elemekre gondolok, amelyek gyakori elemei az álmoknak is, melyeket a jó és a rossz megszemélyesítésére használnak, vagy éppen átalakulást fejeznek ki velük. Ilyen elemek a jó és a rossz tündér, vagy az alma ami katalizál egy átalakulási folyamatot.
Mint minden jó történet, ha jól mondják el, a tündérmesék is megjelennek előttünk képzeletünkben. Stimulálják a képzelőerőnket és az ítélőképességünket hivatottak fejleszteni példamutató szereplőik által. Katerina Belkina átadta magát a mesék inspirációjának, hogy megteremtse saját interpretációját. Képei -ami állandóságukat illeti- az írott és az orális hagyomány között helyezhetőek el. Egyfelől természetesen vizualizálják a történetet, másfelől nem korlátozzák a nézőt arra, hogy az ő elképzeléseihez ragaszkodjanak. A képek folytatódnak a befogadók elméjében, így válnak Álomjárókká. Egy olyan időszakban, amiben a kulturális identitást nagyon komolyan veszik, fontos szem előtt tartani közös alapjainkat és gyökereinket. Ezt teszik lehetővé Belkina munkái, amik történelmileg és a jelenlegi diskurzusban igen relevánsak. (Dr. Till Richter, a Till Richter Museum, Buggenhagen alapítója és igazgatója)
Hozzászólások