Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899 – Pécs, 1986) példaértékű művészete, alkotói habitusa univerzális és lokális egyedülálló összefüggését műveinek esztétikai minőségével teremti meg. Ehhez járult a modern művészetnek elkötelezett hajlíthatatlansága, mely a két háború közti időszak magyar képzőművészeti megalkuvásaira éppúgy kívülről tekintett, ahogy az 1950-es, ’60-as és ’70-es években is következetesen képviselni tudta a korszakban nem éppen szalonképes absztrakt művészetet. Hamvas Béla és Kemény Katalin „Forradalom a művészetben” című könyvét kell idéznünk: „Martyn Ferenc számára is a szabadság olyan magától értetődő volt, hogy még e szabadságért való küzdelmet sem érintette. Martynnak eszébe sem jut azt kérdezni, hogy a művészet, amit csinál, nem az egyedül lehetséges és éppen ezért a korszerű, a jelenkori, a modern, amely egy vonalban áll a modern és jelenkori tudományokkal és az emberi élet jelenkori színvonalával és a közösséggel és a gondolkozással és a többi korszerű művészettel. Ez a két lényeges pont: a szabad művészegzisztencia és a magától értetődő jelenkortudat…”

Ő volt az a nagy hatású mester, akinek a „köpönyegéből” – ahogy Dosztojevszkij szerint Gogol köpönyegéből az orosz irodalom – a modern magyar képzőművészet jelentős pécsi alkotói bújtak elő. De szeretetteli, humanista figyelme, nyitott kvalitásérzéke patrónusként kiterjedt azokra a „tehetségük határait jól ismerő” kismesterekre is, akik ezen a rendezvénysorozaton már részben szerepet kaptak.

A rendezvényen a művészről és a festményről Nagy András esztéta, a Janus Pannonius Múzeum muzeológusa osztja meg gondolatait az érdeklődőkkel, míg a kép kapcsán a zene, a természet és az éjszaka viszonyáról Pintér Tibor zeneesztéta beszél.

A megnyitó rendezvényt követően egy hónapon keresztül lesz látható a Nappali kávézóban Martyn Ferenc Az éjszaka hangján, 1943 (vászon, olaj, 60x80 cm, a Janus Pannonius Múzeum tulajdona, ltsz.: 74.103) című alkotása.