A világháború utáni csodálatos, boldog években, 1947-ben, amikor 11 éves voltam, apukám elvitt a Károlyi Palotába, ahol életem első absztrakt képkiállítását láttam, máig belém vésődött Lossonczy Tamás „Tüzek és örvények” festménye. Apu megajándékozott ugyanakkor Kállai Ernő „A természet rejtett arca” című írásával is, amely izgalmasan érvelt az akkor is konzervatív művészeti közízlés tengerében az elvont művészet mellett. Felcsaptam most is ezt a füzetet,, és rájöttem, a Három Hét Galériában megvalósuló „Csak” című kiállításom képeit tökéletesen látja a 74 évvel ezelőtti Kállai Ernő, íme: „Az új művészetet a mélység igézete ugyanarra a lelki nyughatatlanságra serkenti, mint az újkori természet- tudomány.” „Minden egyes atom az elektronok kicsiny világrendszeréből áll és a lappangó erők roppant feszültségét hordozza magában.” „A sejtektől a bolygókig és a spirálisan örvénylő csillagködökig az életnek ugyanaz a lendítő ereje érvényesül.” „A test-lélek szerves egységét feltáró új megismerések világánál a lélek, mint tudattalanul teremtő erejű hatékonyság áll előttünk.” „Az elvont festői képzeletet az intuíció, a belső meglátás, a sejtelem, és az érzés vezeti”. Teszem azt hozzá, hogy akkor még messze nem volt Hubble, elektronmikroszkóp, tévé, digitalizáció, és szinte minden szó igaz ma is. Gyorsan elhadarom, hogy plakáttervező, pop art képeket, majd koncept fotókat, újexpresszionista filctoll arcképeket, digitális szójáték-rajzokat készítő korszakaim után jutottam el a kiállításomon látható, mindig belső indulatból született, hol tavaszias, hol viharosabb formavilágú digitális absztrakt képeimhez. Megjegyzem még, hogy Henri Matisse, Barcsay Jenő, Gerhard Richter is idős korára vált kimagasló absztrakt festővé. A kocka el van vetve, második értelmében nem szerepel kocka, geometrikus forma nálam, a biomorfikus áramlás sokkal jellemzőbb. A „Csak” kiállításcímről. Mind a 16 képem címe ezzel a csak-kal kezdődik, csupa olyan „csak”-kal, amelyekkel egyetértek, amelyek szerint élni lehet és érdemes, és amelyek lelki szállal kötődnek magukhoz a címet adó képekhez. Hálás vagyok a Három Hét Galériának, Bódis Andreának, hogy meghívott kiállítani legújabb munkáimat, hogy megmutathatom hol tartok épp, ki vagyok most. (2021. október 13. Kemény György)