Keserü Ilona, az egyik legismertebb neoavantgárd magyar művész, az IPARTERV generáció tagja, nemzetközi viszonylatban is fontos életművet tudhat magáénak. 1933-ban született Pécsett. 1983-tól rajzot és festészetet tanított Pécsett, a Pécsi Tudományegyetemen (1991-től egyetemi tanár, 2003-tól professor emerita). 2003 és 2008 között Színerő címmel doktoranduszok részére többhetes festészeti kurzusokat és kiállításokat szervezett nagyméretű művek készítésére és bemutatására a pécsi Zsolnay Kulturális Negyed területén. Ő a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola egyik alapítója. 1984-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott, 1989-ben érdemes művész lett, majd 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. 1993-ban tagja lett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 2000-ben Kossuth-díjat kapott.

Pályafutása alatt számos külföldi tanulmányúton vett részt Lengyelországtól az Amerikai Egyesült Államokig, ahol a Metropolitan Múzeum állandó kiállításán szerepel egy műve. A mai napig visszatérő elemei festészetének a balatonudvari temető szív alakú sírkövei, amelyek 1968-tól vászon domborítás és textil applikáció alakjában jelentek meg, majd sokszorosított grafikáiban és olajfestményein is motivikus kontinuitást teremtettek. Az IKON kiállításán az egykor a Szentendrei Grafikai Műhelyben készült sziták és a festők városában eltöltött idők emlékére ezek a motívumok is feltűnnek a jellegzetes szivárványszínű háttérfelület felett lebegve.