A Sohasevolt idők Kis-Prumik Zoltán festőművész első nagyszabású kiállítása a fővárosban. Érdeklődésének középpontjában hétköznapi tárgyaink lírai újraértelmezése áll, azok elvont, szokatlan, olykor kifordított szemlélete. A “sohasevolt idők” kifejezés egy rejtett dimenziót takar, ahol a tudatosan érzékelhető dolgok a tudatalatti képzettársításokkal, a tárgyak létének továbbgondolásával találkozik. A tárgyak és környezetük fiktív találkozásaiban festményein a lehetetlen és a sejthető közti szűk együttállásban mondja ki a tárgyakba rejtett történeteket.

Képein a szobanövény bevándorolható vadonná válik, macska és szék kohézióra lép, a törött bögre monumentális emlékművé minősül, mialatt a metronómok elnémulnak. Tárgyi környezetünk kiszolgáltatottsága és esendő esetlegessége nem csak témáiban, de anyaghasználatában is visszaköszön. Otthonunk és épületeink vakolatrétege vásznain is megtelepszik, sajátos materialitást kölcsönözve műveinek. Festményei gazdag világát a Sohasevolt idők kiállításon térbeli installációkon keresztül helyezi újabb síkra.