Kiállításomon egy abszolút helyzetet jelenítek meg egy kvázi-diagramokat felmutató installáció formájában. Ez üres, zenei struktúrának is felfogható, amibe a tartalom utólag van feltöltve. Központi elemként nagyméretű oszlopdiagramot hozok létre. Az így keletkezett „üres formák” adják a keretét az ebbe a viszonyrendszerbe behelyettesíthető poémáknak, melyeket gyűjtök, vagy magam írok. Ezek az önkényesen használt versezetek, fogalmak rendelődnek egymás mellé és alkotnak egy irányból olvasva egy sajátos szavak közti hierarchiát, amennyiben az oszlopméretek hangsúlykülönbségeket teremtenek a beidézett szavak viszonyában. (Komoróczky Tamás)