„Sokféleképpen lehet beszélni a világról. Némán, egy vállrándítással is.

Vagy madárfüttyöt imitálva. Néhány mozdulatot téve, ha szél fúj. Virágot, madarat, felhőt rajzolva… ám ha arrébb teszek néhány szürke foltot a papír széle felé, a rajz közepébe behúzok néhány vonalat, mondhatja azt is valaki, hogy nem hasonlít a valódihoz. De honnan tudhatnánk, hogy amit pillanatnyilag érzékelünk, az a valóság?” (Kopacz Mária)