A belefeledkezés, az önátadás az alkotás misztériumában természetes, mégis különös, hogy a két művész ebben a szenvedélyes fejest ugrásban azonosul igazán, ahogy a processzusban sohasem látott formáikkal, olvadó, áramló matériáikkal meghaladják, elfedik, elfeledtetik a látható valóságot. Különleges, áttetsző, fluid világaik mozdulatlanok már, mégis áramlani látszanak. Az üveg melegen olvadva tölti ki a rendelkezésére bocsátott helyet, a festék megzabolázva, de szétterül a hordozón. Minden mozog és körülvesz,dimenzióktól függetlenül omlik a néző köré.