A hatvanas évek végén hazánkban is virágzó szimpóziummozgalom egyik első úttörője a Bonyhádi Zománcművészeti Alkotótelep volt. A résztvevő művészekre, élükön Lantos Ferenccel, felszabadítóan hatott az új anyaggal, a zománccal való kísérletezés. Az acb Plus-ban megrendezett kiállítás bemutatja, hogyan ültette át Lantos zománctechnikára a grafikáiból már ismert következetes vizuális rendszerét, s egyúttal hozott létre egészen új típusú műveket, melyeket épületeken, köztereken és a természeti környezetbe helyezve képzelt el. Lantos a zománc technikai lehetőségeit kitapasztalva, a gyárban kötött ismerettségek révén az ott dolgozók segítségével, a kiégetés során hosszútávon időtálló, telt opak színekkel és a sablonok adta ismétlődő formákkal kidolgozta a maga zománcpanelekből álló vizuális nyelvét. Lantos építészethez kötődő munkásságának főműve a DÉDÁSZ-fríz, melynek néhány panelje szerepel az acb Plusban rendezett kiállításán.

Lantos Ferenc (1929–2014) a hatvanas években – organikus kísérleteken keresztül – a természeti látványt mondriáni értelemben geometrikus elemekre bontó, következetes vizuális formanyelvet dolgozott ki. Mestere az egykori Abstraction-Création tag, Martyn Ferenc volt, akinek hatására Lantos az absztrakt és konstruktivista huszadik századi hagyományok továbbvitelét és megújítását tűzte ki célul. A hatvanas évek végére már a kiállításon is bemutatott geometrikus irány vált mérvadóvá művészetében.