A tárgyak csillogása a felület, az anyag és a fény metszéspontjában jön létre. Van, ami ebből emberi szemmel látható, és van, ami csak mikroszkóppal. A gyűjtemények „csillogása” a tárgyak, a tudás, a gondolkodás és az emlékezet metszéspontjában képződik. Van, ami ebből raktárakban, kincstárakban vagy egy kiállításon megtapasztalható, és van, ami csak kutatással tárul fel. A tudományos és a művészi kutatás egymással hangolható gyakorlatok: a módszerek, a tudások és az érzelmek mindkettőben szerepet játszanak, de kifejezési formáik eltérőek. A tudós szövegekkel, a művész inkább képekkel foglalkozik. De mindkettő számára fontos a kíváncsiság, a nyitottság és a felfedezés ereje. A Láthatatlan spektrumok együttműködés és dialógus eredménye. Terepe a Pannonhalmi Főapátság többszáz éves gyűjteménye (múzeum, könyvtár, levéltár, iskola); gondolati tere pedig a bencés közösség tudása és emlékezete, amely az idő, a tér és a szerzetesi tapasztalat ma is változó világa.

A láthatatlan spektrumok kifejezés Palatin Gergely (1851-1927) tudományos szövegében olvasható. A fényképező szerzetesként is ismert győri, majd pannonhalmai fizikatanár Jedlik Ányos tanítványa volt, és olthatatlan kísérletező kedvvel fordult a fény és optikai vizsgálatok felé. Fogalmai a tárgyak felületén létrejövő fényhatás látható és láthatatlan részeire utalnak. Arra, ahogy átléphetünk egyikből a másikba. A láthatóból a láthatatlanba, és vissza. „A csillogó tárgyak tükröző felületén sokszor látható finom karczolatok napfényben szivárványszíneket játszanak” – írja egy helyen. A karcolatok azonban csak mikroszkóp alatt látszanak, anélkül csak a szivárvány és a csillogás érzékelhető. Egy illúzió, egy optikai jelenség.

A karcolat, az optikai rács, a fénytörés és a spektrum tudományos fogalmai azonban intellektuális, művészi és érzéki világra fordíthatók: a tudós-kutató és a művész-kutató költői allegóriájaként. Akik láthatóvá tehetnek könyvtári kéziratok mögött megbúvó szerzeteskaraktereket; akik rákérdezhetnek a gyűjteményi tudás spirituális, teológiai és tudományos feszültségeire; akik aktiválhatnak elfeledett tárgyakat, kollekciókat és történeteket -- a gyűjtemény és a lokális emlékezet mélyéről. A láthatatlan spektrumok kifejezés finoman felsejlik a művészi kutatásokból született munkákban is, de a kiállítás vizuális világát is inspirálta. (Frazon Zsófia)

Kiállító művészek
Villányi Csaba – Salát Zalán Péter - Travail de bénédictin - Travail long et pénible, qui exige de la patience
Tranker Kata - Pannónia hármas halma
Albert Ádám – Lepsényi Imre - The Taxonomy of Understanding Things
Gosztola Kitti - Ut fringilla
KissPál Szabolcs - Nyissátok ki a kaput!