„A népművészet jelképrendszerével és tér- illetve időszemléletével is meg kell ismerkednünk, hogy legyőzhessük idegen művészi nevelésünk előítéleteit, és zavartalanul élvezhessük a magyar formákat.” (Lükő Gábor)

A kiállítás a néphagyomány egységét szeretné bemutatni, a tárgyalkotó mesterek munkásságával együtt azt a szellemi és lelki világot, indíttatást, melyből a kézbe simuló tárgyaink kisarjadnak. Láttatni, hogyan öltenek testet, lesznek tárggyá a lélekformák. Az erős gyökerekből táplálkozó, növekedő, napjainkban is kivirágzó magyar művészetet és azt a szerves gondolkodásmódot, mely az alkotás örömén keresztül túlélni segít. Az elmúlt évszázadok takarékos anyaghasználatából, kimért mozdulataiból, újrahasznosításából kiindulva példát mutatni a jövőnek: Így is lehet. Vagy talán: Így érdemes.

A kiállítás a népi kézművesség valamennyi ágában azokra a kiemelkedő mesterekre, szellemi műhelyekre épül, amelyek meghatározóak az adott területen. A bemutatkozó mesterek, műhelyek biztosították az alapot, amely a családokban, tanítványokon keresztül folyamatosan változott és változik, az autentikus tárgyaktól a hagyományokon alapuló művészetig.

A látogatók történeteket láthatnak a személyek és a szellemi műhelyek által létrehozott tárgyak mögött, és követhetik, hogy hogyan változtak át a régmúlt világ használati tárgyai a mai életünk, művészetünk részévé.

Az évszázadok – talán évezredek – alatt csiszolódott formák adják azt az aranytartalékot, melyeket nemzedékeken át használni, őrizni, örökíteni érdemes. Természetükből adódóan nem eldobható és nem eldobandó, hanem mindigtől velünk lévő és velünk maradó, lelkünkből testet öltött eszközeinket mutatjuk meg a használható, fenntartható hagyomány jegyében, az „alkalmazott népművészet” segítségével.

A kiállítás arra is vállalkozik, hogy bemutassa azokat az alkotókat, akik a néphagyományhoz nyúlva hoztak létre a társművészetekben kiemelkedő alkotásokat.

A magyar népi gondolkodásmód tárgyalkotásban is tükröződő sajátja a takarékos szemlélet, a kevesebb több elve, mely nemcsak a kiállított alkotásokban, de a kiállítás installációjában is megmutatkozik.

A népi kézműves tárgyak mellett fotókat és filmeket használunk, hogy a látogató még jobban megismerje a magyar lélek megjelenési formáinak ebben a műfajban rejlő kiemelkedő értékeit.

A nemzeti szalon új kiállítása abban tér el a korábbitól, hogy ott elsősorban a tárgyak tematikus bemutatása volt a fókuszban, ezzel szemben a mostani koncepció tervezetében az egyén, a szellemi műhelyek és a tárgykultúra formálódása a meghatározó.

A magyar lélek zenében megnyilvánuló formáit a kiállítás egészében folyamatosan szóló népzenei felvételek jelenítik meg. A figyelmet igénylő, de azt uralni nem akaró, néhány perces mozaikokból összeálló „háttérzene” elkészítésére a hagyományhű előadásban elkötelezett zenészeket hívtunk meg.

Örökítés
Nemzedékeken át, évszázadok óta átörökített mintakincset, munkamódszereket őriznek és éltetnek kézműves dinasztiák Kárpát-medence-szerte. Különböző mesterségek meghatározó családjai mutatkoznak be, ahol a mai generáció is folytatja apáinak, nagyapáinak munkáját: kékfestő, kalapos, faragó, fazekas, kovács családok.

Gyönggyel leveledzik
A népművészeti tárgyak mellett a népművészetből kisarjadó társművészetek alkotásai jelennek meg itt, olyan alkotók munkái, akik vállaltan a magyar lelket fogalmazzák anyagba, festők, szobrászok, képzőművészek, textilművészek.

33
Harminchárom krisztusi korú fiatal alkotó mutatkozik be a népművészet megannyi rétegét képviselve. Alkotásaikkal üzenetet közvetítenek kortársaiknak. Ők a jövő alkotói. A teremben elhelyezett kivetítőn 1-1 perces filmekben vallanak indíttatásukról, küldetésükről.

Pergő képek – válogatás magyar néprajzi filmekből
A II. Népművészeti Nemzeti Szalon kísérő kiállításaként rendezett terem a közel száz éves magyar néprajzi filmezés előtt tiszteleg. Igyekszünk mind a felvételek kora, helyszíne, témái és stílusa, mind alkotók vonatkozásában is minél változatosabb ízelítőt adni a kezdetektől a legutóbbi időkig.

A világ tudatosítása – fotókiállítás
A II. Népművészeti Nemzeti Szalon keretében megvalósított fotókiállítás három fiatal fotográfus, Mohos Zsófia, Nagy Botond és Szász-Bányász Anna egy-egy sorozatából válogat. Mindhárom fiatal fotográfusra jellemző, hogy mondanivalójukat akár éveken át tartó munkával, az érzelmi indíttatást előtérben tartva, sorozatokban gondolkodva fejtik ki.

A fotográfia születése óta máig létezik az átalakulóban vagy kiveszőben lévő világ, a népcsoportok és tradícióik, a környezet, az anyagi és szellemi kultúra megőrzését célzó fotográfusi szemlélet. A világ tudatosítása címmel összefoglalt válogatásunk jelzi, hogy a téma a 21. században is aktuális, a fotográfusi pályán jelenleg is elindulnak olyan fiatal alkotók, akik ösztönös érzékenységgel, a kortársak érdeklődését is felkeltve mutatják be a hagyományos paraszti kultúra értékeit.