A Zempléni Fesztivál idei kiállításprogramja a jövőre 70 éves Topolyai Művésztelep alkotóinak munkássága köré épül. Topolya Szerbiában, a Vajdaság középső részén, az Észak-bácskai körzetben, Szabadkától 34, a határtól 44 km-re található, 60 %-ban magyar lakta, közel 15 ezres lélekszámú község, járási központ.

A Topolyai Művésztelep negyed évszázados fejlődése

Topolyán háromszor történt sikertelen kísérlet művésztelep megalapítására: 1914-ben, 1924-ben, majd 1951-ben. Utóbb Ács József és Dévics Imre foglalkozott ismét az alapítással, de ez akkor Zentára távozásuk miatt nem valósult meg.

A Topolyai Művésztelepet végül 1953-ban hozták létre. A telep első résztvevői-alapítói Ács József, Petrik Pál, Stevan Maksimović, Zoran Petrović, Boško Petrović és Miloš Bajić voltak – valamennyien festőművészek, s egyben ugyanazok, akik 1952-ben létrehozták a zentai művésztelepet. A művésztelep a régi iskola épületében, a város közelében kapott helyet. Dévity Imre volt a művésztelep vezetője és szervezője annak alapításától 1960-ig, ezt követően pedig Ipacs József, Ádor Pál és Zsáki István vezették a művésztelepet. A telep egyik programcélja az élet és a munka terének gazdagítása, vagyis a „kis szintézis” program volt, mely célul tűzte ki a művészetnek a kortárs építészettel való ötvözését (Duranci 2003). Ennek a programnak köszönhetően freskókkal, fali kerámiakompozíciókkal és szabadtéri szobrokkal díszítettek számos újonnan kiépült létesítményt Topolyán, Kishegyesen és Bácsfeketehegyen, iskolákat, egészségházakat, könyvtárakat, Topolyán a szállodát, így összekapcsolva a művészetet a környezettel. A telep résztvevői az egykori Jugoszlávia egészéből érkező művészek voltak, de emellett Magyarországról, Lengyelországból és Oroszországból is érkeztek résztvevők. A többség mégis vajdasági művész volt. A művésztelep koncepciója a kilencvenes években a társadalom válsága, ill. a háború miatt kényszerűen módosult, azonban ekkor sem szakadt meg a munka. Viszont egyre több fiatal művész csatlakozott, és folytatódtak a kiállítások is. A művésztelep gyűjteményében megtalálhatók a résztvevők képei, grafikái, rajzai és szobrai, amely így az idők során részben a szerzők ajándékaiból, részben pedig vásárlás útján bővült. A gyűjteménynek ma a topolyai Kray kastély terme, az Art Gallery ad otthont, ahol katalógusokkal kísért kiállításokat is szerveznek.

Az öt tárlatot tartalmazó sorozat folytatja a 2018-ban elkezdett – 2020-ban kényszerűségből szüneteltetett – tematikát: a mai határon túli magyar képzőművészet bemutatását. A Zemplén négy településén, Sárospatakon, Szerencsen, Tolcsván és Tokajban megrendezett bemutatók mindegyike különlegesség a maga nemében. Ha pedig valaki veszi a fáradságot és mindegyik kiállítást meglátogatja, átfogó képet kaphat arról, merre tart ma a topolyai alkotócsoport munkássága.

"Léphaft vagyok. Nagybecskereken születtem 1952. január 17-én. Antal napján. Jó őrangyalt kaptam, még mindig kitart mellettem. A gyermekeim is Léphaftok. A feleségem félig az. Bak vagyok. Gyermekkoromat fivérként szerencsésen átvészeltem. Újvidéken 1972 óta vagyok itthon, az újságírásban pedig 1977-től otthon. Az első karikatúrám 1973-ban jelent meg az újvidéki Magyar Szó napilapban, azóta rajzolok és kiállítok itthon, otthon és külföldön. Szemüveget, bajuszt és 42-es cipőt viselek.
Illúzióim elvesztek, a becsületes megtalálót kérem, juttassa el a következő címre: lephaft@gmail.com"

Az igazi után jöjjön egy komolyabb változat:

Karikaturista, újságíró, (Nagybecskerek [Zrenjanin, YU], 1952. január 17. - ), 1972-76: az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán végbizonyítványt szerzett.

1977-87: az Újvidéki Televízió magyar hírszerkesztőségének újságírója, 1987: a Magyar Szó napilap karikaturistája, 1994 novemberétől, 27 évig szatirikus mellékletének, a Grimasznak a szerkesztője. 1990-97: a Napló c. hetilap állandó munkatársa és szerkesztőségi tagja. 1992-től, két évtizedig a Magyar Nemzet külmunkatársa. Több évig a Heti Válasznak (Bp.) rajzol. Jelenleg a Brassói Lapok karikaturistája.

Eddig több karikatúrakötete jelent meg: Ping Pong, 1981, Újvidék; Más – világ, 1995, Újvidék; Kontra retus, 1998, Zenta; Végvári panoptikum, 2000, Újvidék; Végvári panoptikum II. 2012, Újvidék; Gúnyhatár, 2021, Illyefalva.

Karikatúráiért több nemzetközi és hazai díjjal is kitüntették: többek között Forum képzőművészeti díjban, Európa-díjban, Napleány díjban és a MÚOSZ Aranytoll díjában részesült. Könyvillusztrációit, könyvterveit ugyancsak több alkalommal elismerték.

Klemm Józseffel és Heinermann Péterrel 1989-től a Telepi Rádió című újvidéki politikai kabaré szerzője és szereplője.