"Lukács Gábor a pillanat és az időtlenség ízeit egyszerre kóstolja, hogy ennek élményét megoszthassa velünk. Lendülete – dolgozzon bármilyen anyaggal – átível a felületen. 

Az anyag kézzelfogható, meghatározó jelenléte kétségbevonhatatlan. A pác esetében áttetsző, az olaj esetében vaskos, erőteljes. Lukács Gábor arra példa, hogy bármilyen külső és belső körülmények között szabad szabadnak lenni. S ez a szellemi szabadság maga a teremtő fegyelem."
(Antall István újságíró, irodalmi főszerkesztő)