Gondolatok egy kiállítás elé

Ma nagyon széles körben elterjedt felfogás szerint a művészet kizárólag esztétikai alapon megítélhető terület, (tudomány, munka, tevékenység). Hogy valójában miről is van szó, elég nehezen megítélhető dolog. Az esztétikai szempontok viszont koronként és egyénenként is változnak.

„De gustibus non est disputandum”. (Már a rómaiak is tudták) Ezért egy műalkotás megítélésében a puszta esztétikai meg- fontolások nem is játszhatnak szerepet, hiszen ami ma tetszik, holnap tűnhet idejét múltnak és érdektelennek. Azt viszont tapasztalataink alapján tudjuk, hogy egy-egy mű, függetlenül
attól, hogy mikor és hol jött létre, a mai napig is hatással van szemlélőjére (hallgatójára, olvasójára). Ahogy mondani szokták: befogadójára. Mindez arra utal, hogy a műalkotás másfajta szféráját érinti az embernek, nem pusztán az esztétikai érzékét. Lényegét tekintve (és úgy tűnik már az ógörögök szerint is, hiszen a katarzis fogalma is tőlük ered), az esztétikán kívül szerepet játszik a művészet hatásmechanizmusában az etika és a logika is. Az etika nem feltétlenül a témában jelenik meg, sokkal inkább a mű egészéből sugárzik, és rá- érezni könnyebb, mint megmagyarázni, valamint a logika sem jelenthet feltétlenül kiszámítható formai konstrukciót, sokkal inkább a motívumok egymásra utalt és egymást alátámasztó mivoltában valósul meg. Tehát: esztétika-szépség, etika-jóság, logika-biztonság. Az az állapot, szféra, az a világ, amelyet ezzel a három jellemzővel leírhatunk, egy tökéletes létet feltételez. Nos, a művészet, ezt a tökéletes létet, mint világképet jeleníti meg, mutatja fel. Függetlenül a műfajtól és függetlenül a tematikától. Ezzel viszont ki is lép abból az idő és tér által, vagy az itt és most által meghatározott dimenzióból amiben az ember élete zajlik, és azonnal transzcendensé válik. Az ember számára ez az állapot az öröklét állapota. Minden igazi művészet ablak az örökkévalóságra, ezért a művészet
természeténél fogva szent. (Véleményem szerint nem művészet viszont nagyon sok minden, amit az emberek ma annak tartanak, a szakács mesterségtől a futballjátékos labdakezeléséig, bármilyen kiváló mesterségbeli tudásról is van szó). Tehát mindenféleképpen érdemes tisztázni, és kellő óvatossággal és
tisztelettel kezelni a MŰVÉSZET fogalmát. (Magyar Gábor)