„az ember csak a saját múltját ismeri”
(Elfriede Jelinek: Téli utazás)

„Börcsök tényleg tökéletes, mert már nem Börcsök, hanem az, akit játszik, meg annak a karikatúrája, de közben megmarad élő, eleven embernek, nem a színészt látom, aki az eszközeivel megjelenít valakit, hanem csakugyan mássá válik, miközben a játékában a véleményét is mellékeli erről a másvalakiről, mintegy széljegyzetben, anélkül, hogy beavatkozna a személyiség integritásába. Börcsök egyedülálló az előadásban, nem tudom, hogyan csinálja, van-e valami titka, vagy egyszerűen ezt nevezzük tehetségnek” – írta Koltai Tamás 1999-ben egy vígjátéki alakításáról. Igen, ezt nevezzük tehetségnek, amely átjárta Börcsök Enikő minden színpadra lépését.

2021 januárjában véget ért a rövidre szabott művészi pálya. Börcsök Enikőnek három évtized adatott meg a színpadon, de számos kiemelkedő alakítás. A pályakezdő „barna szemű, barna hajú, barna hangú lány” első színpadi szerepeivel kivívta a közönség és a szakma elismerését: első évada után már a legjobb színésznő díját ítélte neki az Országos Színházi Találkozó zsűrije. Három kaposvári évad – Célimène, Júlia és Polly – után a Vígszínházhoz szerződött, amelyhez hűséges maradt haláláig. „Imádom a Vígszínházat, és nem akarok máshova menni. Vígszínházi tag vagyok, nagyon szeretem a társulatot, az itt dolgozó embereket a műszaktól a különböző tárakig. Ők a barátaim, mindent megtesznek értem. Szeretem magát az épületet is, a színpadot, a nagy teret, és természetesen az előadásokat, amelyekben benne vagyok” – nyilatkozta. A fiatal lányszerepeket viszonylag hamar felváltották az érett asszonyok, és miközben leginkább kortárs figuráira emlékszünk, számos klasszikus szerepet formált meg. A vívódó nőalakok megjelenítése mellett a vérbő komédiázás és az énekes feladatok sem álltak tőle távol.

A Vígszínházból örömmel kirándult más színházakba, más városokba, s mindenütt tudása legjavát adta. Eljátszotta például a Pécsi Harmadik Színházban, majd a Bárka Színházban a Lila ákác Bizonyosné nagyságos asszonyát; a Radnóti Színház Prah előadásában a Nőt; Kecskeméten Adrienne Lecouvreurt; Veszprémben Kurázsi mamát; a Pinceszínházban a Gézagyerek anyafiguráját. Belekóstolt a rendezésbe és a jelmeztervezésbe is.

Pályáját megnehezítette, de nem határozta meg betegsége. A két vesetranszplantáció hosszú időre elszólította a színpadtól, hogy újult erővel vesse bele magát szerepeibe. Személyes sorsa arra késztette, hogy még több embert segítsen. A Vese Program nagyköveteként, a Transzplantációs Alapítványnál végzett munkájával sokaknak adott bíztatást. Becsvölgyén, a kis zalai faluban Tóth Józseffel táborokat szervezett gyerekeknek, hogy kiragadja őket a hétköznapok szürkeségéből.

Az OSzMI Kamarakiállítása a színpadi színésznőt és az embert állítja a középpontba. Börcsök Enikő alakját fényképek, előadásrészletek, személyes tárgyak és dokumentumok idézik meg.

„Börcsök Enikő igazi nagy színésznő volt, ritka tüneménye a teremtésnek, de ennek semmi jelét a csodálatos alakításokon kívül nem adta. Egyszerű volt, természetes és őszinte. Nem kívánt magának előjogokat a tehetség okán, és nem nézett le senkit azért, mert annak nem adatott annyi az isteni szikrából, mint neki” - búcsúzott a kivételes művésztől Valló Péter rendező.

Kurátor: Somogyi Zsolt
Látvány: Andorka Tímea
Kivitelezés: Plot Grafikai Laboratórium Kft.