Kiállítás

Mulasics László: Kutyák, szarvasok és griffek

Mulasics László festőművész
Várfok Galéria
2020. szeptember 16. (szerda) 16:00 - 2020. november 14.

Helyszín:

Várfok Galéria
1012 Budapest, I. kerület Várfok utca 11.

A járványügyi helyzetre való tekintettel a szokásos megnyitó helyett, 2020. szeptember 16-án hosszabbított nyitvatartással 16 és 20 óra között várják a látogatókat mindkét kiállításon. A kiállítótérben kötelező a maszk viselése és belépéskor a kihelyzett kézfertőtlenítő használata. A Várfok Galériában egyszerre maximum 10 fő, a Várfok Project Roomban 5 fő tartózkodhat.


Mulasics László (1954-2001) a 80-as, 90-es évek hazai művészeti színtérének egyik meghatározó alakja volt. Hirtelen halála óta a Várfok Galéria rendszeres jelleggel rendezte meg az egyes korszakokra koncentráló, azokat feltárni kívánó kiállításokat. A Kutyák, szarvasok és griffek című tárlat ezúttal Mulasics legendás állatmotívumait és azok hátterét vizsgálja. A középkori vadászjelentekből és velencei brokátanyagokról vett rejtélyes állatok az életmű egyik legizgalmasabb vonulatát jelentik.


Mulasics László pályafutása a 80-as évek derekán indult, még diák a Képzőművészeti Főiskolán, amikor bekerül a Hegyi Lóránd művészettörténész által létrehozott új szenzibilitás körébe, melynek célja azon hazai alkotók összefogása volt, akik a nemzetközi új festészeti tendenciákba – transzavantgárd, heftige Malerie, New Painting - illeszkedtek bele. Mulasics első fennmaradt munkái ennek megfelelően heves gesztusok által meghatározott, vastag festékrétegbe ágyazott figurális kompozíciók voltak. Majd 1986-ban éles váltással elhagyja a figuralitást, művészetében megkezdődik a geometria térhódítása és sokrétű anyagkísérletei 1987-ben elvezetik az ókori viasztechnikához, az enkausztikához.


Az enkausztika a porfestékkel és terpentinnel kevert, felhevített, folyékony viasszal való festés technikája. A viasz gyors száradása miatt nagyfokú precizitást és tudatos alkotást követel. Az ókori technika, melynek legismertebb emlékei a hellenizmus korából való egyiptomi múmiaportrék, a Kr. e. 2. század és Kr. u. 4. század közötti fénykora után évszázadokra feledésbe merül. A 19. és a 20. században olyan művészek tesznek kísérletet felélesztésére, mint Arnold Böcklin, James Ensor, Paul Klee vagy Jasper Johns. Magyarországon Mulasics a legnemesebb szintre emeli az enkausztikát, egészen bonyolult rétegeket, struktúrákat hoz létre, gyakorta további anyagokkal – olaj, fénylő metállemezek, zománc, fotóprintek - gazdagítva a kompozíciókat.


Mulasics László gazdag motívumkincsében helyet kapnak a világ fizikai jelenségei, természeti kincsei, kulturális történelmének emblémái, melyek a kozmológia gondolatában olvadnak eggyé. Mulasics a világegyetem működési mechanizmusait, kulturális beágyazottságait kutatja, mikro- (növényvilág) és makro (csillagpályák) összefüggésekben. Képei egyetemes ideákat, értékeket hordoznak, konzerválva a viasz sejtelmes fényű felületében, ezért érezzük munkáit ma is egyszerre frissnek és örökérvényűnek.

Hozzászólások