Csoportos kiállítás

Kiállító művészek: Benyovszky-Szűcs Domonkos, Borkovics Péter, Forrai Ferenc,
Gábor Áron, Haraszty István Édeske, Horváth Lóczi Judit, Lukoviczky Endre,
Misch Ádám, Romvári Márton, Szolnoki Szabolcs

Elvont térben lebegő absztrakt jelek és geometrikus formák, vászonra álmodott organikus világok és örvénylő mélységükkel berántó üvegtárgyak – ez a felsorolás épp annyira jellemezhetne egy félig elfeledett álmot, mint a Faur Zsófi Galéria új tárlatát. Az egybeesés nem véletlen, hiszen az álom, képzelet és tudatalatti témakörei régóta fennálló művészeti toposzok, melyekből számos generáció merített inspirációt. A My Imaginary Land című kiállítás 10 alkotója is, ki-ki a maga módján, követte ezt a hagyományt, és megpróbálta saját médiumán keresztül vizualizálni az elméjében született fiktív tájakat, szereplőket és eseményeket. Ugyan az alkotások intuitív, befelé figyelő jellegéből sugárzik a szubjektív illúziókeltés faktora, a végeredmény hátborzongatóan ismerősnek hat mindenki számára. Az eltérő művészi hangok harmóniájában maga az emberi képzelet elevenedik meg, amely most átlépve a vízió határait, fizikai testet ölt a galéria falai között.

Bár a bemutatott munkák látszólag csak a metafizikai dimenzióból származnak és arról rendeltetettek mesélni, a helyzet ennél komplikáltabb. Ahogy a képzelet a valóságból gyúrja át teremtményeit, úgy a 10 művész praxisában is beazonosíthatók olyan anyagok, formák és realitás-magvak, amelyek tagadhatatlanul a mindennapi világból származnak. Következésképpen, a kiállításban megtörik a valós és valótlan, kint és bent választóvonala, így új egzisztenciális távlatok nyílnak meg előttünk. Az igazi feltétlenül igaz? - az alkotók által pedzegetett filozófiai kérdésfelvetés arra sarkallja a látogatókat, hogy újra gondolják mindazt, amit eddig megkérdőjelezés nélkül követtek. Így valamilyen szinten a képzeletre hárul a feladat, hogy a törött valóságot helyreállítsa (Szurop Szonja Hanna)