Otis Laubert (szül.: 1946) a Közép-Kelet Európai konceptuális művészet alapító generációjának meghatározó alakja, munkáját elsősorban a szabad asszociációk, a szójátékok és a humor jellemzik. Fő művészi közvetítő eszköze a talált tárgy. Objektjeiben, assemblage-aiban és kollázsaiban új esztétikai vagy szemantikai értéket tulajdonít e banális dolgoknak, egyedülálló vizuális költészetet kialakítva.
Laubert 1965 óta tevékenykedik az underground művészeti életben és több mint húsz éven át szinte kizárólag csak nem hivatalos terekben mutatta be munkáit.1989 után kezdett nyilvánosan kiállítani hazai és külföldi galériákban, s közvetlenül a vasfüggöny leomlása után olyan nagy kiállításokra kapott meghívást, mint 1990-ben a Berlini "Metropolis" világkiállítás.

A Knoll galéria 1991-ben mutatta be egyéni kiállítását Budapesten, majd 2001-ben az A-R-csoport tagjaként volt látható műve a Ludwig Múzeumban. A csoport neve a francia "Avance – Retard" szópárból származik, amelyek az órák hátlapján az "A-R" betűmegjelölésekkek a "siet-késik"-pozíció beállítást, azaz az órák pontosságát jelzik. Tagjai olyan struktúrákat hoztak létre, melyek egy-egy hétköznapi jelenség anyagi vagy szimbolikus átalakításán alapulnak.

A kiállítás válogatást mutat be a szlovák művész munkáiból, köztük több meghatározó művet, mint például a Fluidum című installációt és olyan sorozatokat is, mint a Gyűjtemények, a Zászlók, a Kartográfia vagy a Mail art, emellett néhány fontos egyedi alkotást is.