Megnyitó időpontja: 2018. november 23. 18.00
A Rákospalotai Múzeumot 1960-ban hozta létre a kerület, első épülete a Kossuth Lajos utca 39. szám alatt volt. A nyolcvanas évek elején az épület állagának romlása miatt bezárt, és új, mai helyén 1990-ben nyílt meg.
Nyír-Palota, Palota, Rákospalota, Budapest XV. kerülete: történelme során többször kapott új nevet, új határokat és új közigazgatási formát. Bizonyos jelenségek eltűntek a változások sodrásában, míg mások máig jellemzőek maradtak. A történeti folytonosságot Rákospalota ma is álló épületei, utcái, intézményei mellett az itt élő közösség teremti meg, a generációról generációra szálló hagyományok és Palota büszkeségeinek emlékezete.
Jellegzetes portrék a 20. század elejéről
Az adott természeti tér volt a hely, ahol emberek telepedtek le, ahol az 1730-as évektől virágzó kertkultúra bontakozott ki. A természeti értékek ma már védettek, a gazdálkodásból, növénytermesztésből élő községből város lett. Rákospalota várossá válását a népesség növekedése, a gazdaság és az infrastruktúra fejlődése előzte és alapozta meg. A gazdaságilag és társadalmilag egyre erősödő polgárság igényelte, hogy lakóhelyének ügyeit minél nagyobb önállósággal intézhesse. Emellett külső tényezőként a palotai társadalmat a fővárosi és közvetlen környéki termelőmunkába beolvasztó integrációs folyamat hatott.
Paradicsompalántázás ültetőfával 1957-ben
1950-ben több Budapest környéki települést, így Rákospalotát is Nagy-Budapesthez csatolták, Pestújhellyel egyesítve létrejött a főváros XV. kerülete. A szocialista ipartelepítés a kerületben nem járt együtt olyan jelentős beruházással, amely a tömegek idevándorlását eredményezte volna, sőt mint peremkerület inkább munkaerőbázisként jelentkezett a főváros vérkeringésében.
Villasor, lakótelepek (nemcsak Újpalota), iskolák, vendéglők, emlékművek, gyárak – mind Palota sokszínűségét jelképezik. Itt működött a Liwa-malom, amely Rákospalota legrégebbi ismert őrlőmalma, és Budapest utolsó működő vízimalma volt.
Az Istvántelki Főműhely és a Dozzi-féle szalámigyár
A sokszínűséghez a felekezetek és templomaik is hozzájárultak. Rákospalota a főváros mai területén a három legrégibb református közösség egyike. Az eredeti község reformátusokból álló törzslakossága középkori folytonosságú. Az evangélikus tótok Bohuss Sámuel betelepítésének köszönhetően érkeztek meg Palota földjére 1716 és 1736 között. A zsidóság az 1800-as évek előtt még az újpesti hitközséghez tartozott, 1902-ben lett önálló az itteni hitközség, amely szinte teljes létszámban a holokauszt áldozata lett. A baptista mozgalom hívei a 19. század közepén jelentek meg Pest-Budán. Rákospalotán ők a legkisebb lélekszámú vallási közösség jelenleg is. Rákospalotán 12 templomban hirdetik Isten igéjét, ebből kilenc épült a 20. században. A 19. században a katolikusoknak, reformátusoknak és evangélikusoknak állt temploma Palotán. A vasút megjelenésének, a főváros közelségének és egyéb tényezőknek köszönhetően a népesség egyre gyarapodott, új városrészek születtek, amelyek új, saját templomra vágytak.
A MÁV-telep katolikus temploma és az ún. „Tűtornyos” református templom
A polgárosodással egyesületek, egyletek, társaságok szerveződtek, céljaik, érdekeik a helyi társadalom átalakulásaival párhuzamosan formálódtak. A nagy múltú egyesületek között említhetjük meg az 1890-es években alakult – névváltoztatásokkal ugyan, de az 1940-es évek végig fennálló – Rákospalotai Kaszinót, amely jótékonysági és kulturális tevékenységet folytatott. A Negyvennyolcas Függetlenségi Kör szintén még a 19. század végén alakult. 1903-ban alakították meg a Rákospalotai Gazdakört, amely meghatározó szerepet vállalt egész fennállása idején a város közéletében. 1898-ban az Újfaluban alakult meg a Rákospalotai Polgári Kör, ellensúlyt teremtve az Öregfaluval, s egyszersmind a gazdákkal szemben. Az első érdekvédelmi szervezetként alakult meg Rákospalotán 1893-ban a Vegyes Ipartestület.
Liwa strand Budai II. előre tör
Az 1900-as évek első évtizedeiben nagy divatja volt Rákospalotán is az egy-egy vendéglő köré szerveződő asztaltársaságoknak, melyeknek programját a jótékonysági akciók, közös mulatságok szervezése jellemezte. Ezen kívül szakmai szerveződések, esetenként országos hírre is szert tevő dalkörök, sportklubok, szociális támaszt nyújtó szervezetek sorra alakultak ezekben az évtizedekben.
Megismerheti a látogató a különleges palotai viseletet, a népszokásokat és emlékeiket, teljes gazdagságukban.
A kiállítás megemlékezik azokról a jeles palotaiakról, akik életük és tevékenységük révén szorosan kapcsolódnak történetéhez.
215 tárgy, 180 négyzetméteren – festmények, grafikák, fotók, domborművek, tárgyak, dokumentumok, ereklyék. Palota múltja és jelene, amelyek jövőjének alapját adják.
Az új állandó kiállítás a XV. kerületi önkormányzat támogatásával valósult meg.
Kurátorok:
dr. Basics Beatrix
Holló Szilvia Andrea PhD
Hozzászólások