Rékasi Attila huszonöt éve kezdte alkotói pályafutását. A negyvenes éveinek közepén járó derecskei művész a debreceni „képzőművészeti szemléletű” fotográfia világából indult. Érdeklődésének középpontjában új narratíva állt, a „Fotó a pillanat művészete” szemlélet ellenkezőjének vizsgálata. A képalkotó elemek képzőművészeti szemléletű megközelítése, a fotó mint valóság, illetve annak illúziója, a táblakép mint műtárgy kérdésköre végigkísérte negyedszázadát. Az ember a vizsgálat tárgya, függetlenül attól, hogy konkrétan megjelenik e a képsíkon, vagy csak az általa hagyott jelek utalnak létezésére, sokszor ironikus, kérdésfelvető, vagy akár groteszk módon. A jubileumra megjelentetett 50 oldalas színes fotókönyv bemutatója is megrendezésre kerül a debreceni tárlat ideje alatt, mely a szerző eddigi munkáinak legjavát, valamint N. Kovács Zita és Túros Eszter művészettörténészek elemző írásait is tartalmazza.