A tárlat a művészi újrajátszások – ún. artistic reenactmentek – működés- és létmódját, antropológiai, szociokulturális, (művészet)történeti kontextusait kívánja feltárni. Olyan sajátos, döntően részvételen és együttműködésen alapuló performatív eljárásokat, mint amikor a művész előtérbe állít egy már lezajlott történést, vagy megelevenít egy általa közvetlenül nem megtapasztalt, de a kulturális emlékezethez hozzátartozó eseményt, esetleg újrabeállít, új kontextusba helyez egy (mű)tárgyat. Ekkor a múltra való hivatkozás nem pusztán a történelem és a megtörténtek megerősítése vagy épp öncélú újra át- és megélése, hanem az itt és most szempontjá­­ból mindig másként hozzáférhető és megtapasztalható emlékkép és hagyomány kritikai újrafelfedezése is.

A kiállítás a globális témák perspektíváitól közelít a lokális felé, a kollektívtől indul és jut el a személyesig: a Turner-díjas Jeremy Deller Orgreave-i csatát újrabeállító, a művészi újrajátszások egyik legtöbbet hivatkozott alkotásával kezd, a médiareprezentáció kérdéseit feszegető Zbigniew Libera és Irina Botea Bucan munkáival folytatódik, miután a társadalmi és családi vonatkozású archívumok (Erhardt Miklós, Misota Dániel, Schuller Judit Flóra, Lola Arias), majd a köztér emlékezetének vizsgálatát követően (Katharina Roters, Société Réaliste, Szolnoki József, Pettendi Szabó Péter) a vallási rituálék (Tóth Kinga), a kulturális megidézések (Ingela Johansson, Esterházy Péter) s végül pedig a transzgenerációs élmények személyes feldolgozásaihoz és a magányos életterek újraszínreviteleihez vezeti a látogatót (Hofgárt Károly, Tasnádi József).

A korábbi külföldi, főként performanszművészeti és multimediális akciók bemutatására vállalkozó reenactment-tárlatokhoz képest a Re:Re – vállaltan szokatlan módon – olyan izgalmas léptékváltásokra apelláló installációk (Kis Varsó, Takahiro Iwasaki, Bögös Loránd) felvonultatását kísérli meg, amelyek mediális összetettségük, technikai és anyaghasználati sokféleségük révén is szemléltetik ennek a művészeti stratégiának a diverzitását, valamint rákérdeznek az artistic reenactment fogalommal jelölt törekvések határaira, lehetőségfeltételeire is. A multimediális művek ritmusát installációk tagolják a MODEM második emeleti kiállítóterében, melyek mindegyike a történelmi események önkényes felidézései helyett egyéni felülvizsgálatok: a kollektív emlékezet mozgósítására, a múlt újraértésére és az emlékezéstechnikák újragondolására sarkallnak, a valószerű és a fikció határterületeit térképezik. A kiállítás a kelet-közép-európai alkotásokat és művészeket helyezi előtérbe, hangsúlyozva ezzel a regionális kapcsolatok, diskurzusok fontosságát.

Kiállító művészek: Lola Arias (AR), Bögös Loránd, Erhardt Miklós, Irina Botea Bucan (RO), Jeremy Deller (UK), Esterházy Péter, Hofgárt Károly, Takahiro Iwasaki (JP), Ingela Johansson (SE), Zbigniew Libera (PL), Kis Varsó, Misota Dániel, Pettendi Szabó Péter, Katharina Roters (DE), Société Réaliste (FR-HU), Schuller Judit Flóra, Szolnoki József, Tasnádi József , Tóth Kinga

Kurátor: Süli-Zakar Szabolcs