Simsay Ildikó azzal, hogy 55 évesen elment közülünk, s hogy művészbarátainak szűkebb köre, a Folyamat Társaság saját kiállításaként az ő retrospektívjét megrendezte a Vigadó Galériában, művészettörténeti ténnyé vált. Kérdésünk: melyik művészet történetében? Mert jóllehet voltak kiállításai külföldön (Hamburgban, Bécsben, Königstein im Taunusban, Fuldóban, Deufringenben, Mühlheimben, Stuttgartban), az utóbbi negyedszázad egyetemes művészeti főáramaival nem látszik érintkezni munkássága. Hazai kiállításainak dokumentumaiban visszalapozva pedig egy ismeretlen magyar művészettörténetre bukkanunk, talán még az 50-es évek csak barátok által ismert, „asztalfióknak” festett, s azután – a „felgyorsult események” következtében – ott is maradt műveinek megíratlan történeténél is ismeretlenebbre, ami azonban legendássá nem válhatott.” (Keserü Katalin)

Az emlékkiállítás az idén nyolcvan esztendős képzőművész tragikus hirtelenséggel lezárt és méltánytalanul elfeledett életműve előtt kíván tisztelegni.