Ars poetica: „Mindig is tiszteltem az anyagot, bármilyen legyen is az anyag, amely a kezembe került. Úgy látom és tapasztalom, hogy a jelek, melyeket a múlt nagy mesterei örökítettek ránk, mára széttöredeztek, feldarabolódtak, szétrobbantak és felhasadtak, mintha csak pillanatnyi felvillanásként élnének tovább, mégis rendületlenül közvetítik a ránk bízott üzeneteket a múltból a jövőbe. Azt hiszem, hogy a ma élő alkotóművész feladata sem lehet más, tovább kell mennie az elődök által megkezdett úton és élővé kell varázsolnia korunk romboló erői által földbe taposott művészi-emberi hagyatékot. Vallom, hogy az ötvös-zománcművészet, ha kellő tisztelettel és alázattal bánunk vele, egy ilyen nagyratörő terv véghezvitelére is alkalmasnak bizonyulhat.”

Sisa József 1951. január 7-én született Jászberényben. 1965–1971 között folytatott művészeti tanulmányokat. A Hűtőgépgyár dekorációs műhelyéből indult a művészi pályája. Kezdetben grafikával, festészettel, 1973-tól zománccal és ötvösséggel foglalkozott, 1985-től tanította is. A zománcművészet tradícióiból kiinduló témái: Zodiákus-sorozata, variációk a magyar Szent Korona zománcképeire, valamint egyéni mítoszformák teremtése és egyedi, különleges, helyenként igen nagyméretű alkotások készítése jellemzik művészetét. 1969-től szerepelt országos és nemzetközi kiállításon és pályázatokon. A kecskeméti a Cifrapalotában utoljára a 2020-ban megrendezett X. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálén láthattuk egy alkotását (Nem az utolsó…, 2019, vörösréz, rekeszzománc, 49x66 cm), melyet a felhívásunkra készített el. 1991-ben hozta létre Tőtevényen a Jászsági Művésztelepet, melynek vezetőjeként tevékenykedett. Céljául tűzte ki, hogy olyan szellemi műhelyt hozzon létre, amely a helyi hagyományok megismerésére, megőrzésére, közvetítésére és továbbvitelére törekszik a zománc és ötvösművészeti ág keretein belül. Számos köztéri és murális munkája született 1974 és 2018 között, melyek közül a legtöbb Jászberényhez köthető, de Budapesten, Szolnokon, Tiszaújvárosban, Miskolcon és Jászfényszaruban, sőt Moszkvában, illetve Iránban, Yazd városában is találkozhatunk a műveivel. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Tűzzománcművészek Magyar Társaságának. Fontosabb díjai, kitüntetései: Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1994), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2011), Jászságért Díj (2013), Jászberény Város Sipos Orbán kulturális és művészeti díja (2014), Szent Eligius-díj (2017). „A művészek feladata, hogy a mások által meg nem fogalmazott érzéseket, gondolatokat közvetíteni tudják. Az, hogy mindez mások számára is hozzáférhető legyen. Az alkotás lehet elgondolkodtató vagy derűre okot adó. A használt jel és jelképrendszer sokat ad a világnak. Ezt csak önzetlenül lehet csinálni, kényszerből semmiképpen sem.” Sisa József 2021. február 4-én hunyt el. Pap Gábor művészettörténész így méltatta egyszer: „Ő volt a legképzettebb és legsokoldalúbb zománcművészek egyike hazánkban – és ez talán azt jelenti, hogy a világon is. A zománcművészet terén ugyanis Magyarország – talán szokatlanul hangzik, de így igaz – nagyhatalom.”