Ezen a helyszínen nyílt meg a város első nyilvános "apotékája" (a Szerecsen), amelyet 1697-ben alapított Seitz Nepomuk János "ad Aethiopem zum Mohren" néven (írja le Romváry Ferenc művészettörténész a "Tájak - korok - múzeumok kiskönyvtár" 408. számában). Több tulajdonosváltás után a Szerecsen Patika, a XIX. század közepén a Sipőcz-család birtokába került. Sipőcz István - akinek neve máig olvasható a patika bejárata feletti díszes homlokzaton - 1857-től lett tulajdonos. A helyiek gyakran azóta is Sipőcz Patikaként emlegetik a kultikus helyszínt, hiszen a családban a patikus mesterség tovább öröklődött. A gyógyszertár az elnevezését azonban a homlokzati falfülkében álldogáló szerecsen szoborról kapta, továbbá az üzlet belső terében (az egykori tárasztalok mellett) szintén egy szerecsen fiú vonzza magára a látogató figyelmét. 1950-ben a gyógyszertárakat - így a Szerecsent is - államosították, patikamúzeumként csak 1990-ben nyitották meg újra.
A Szerecsen Patika az 1990-es felújítás során két múzeumhelyiséggel bővült, amelyben a látogatók a gyógyszerészet- és orvoslástörténeti kiállításban sétálva különleges, míves megmunkálású gyógyszerkiadó üvegcséket, fából, fémből és kerámiából készült patikaedényeket, régi gyógyászati eszközöket és gyógyír recepteket egyaránt megtekinthetnek. További kuriózumként említhetők a mérlegek, amelyek még a régi mértékegységeket (font, lat stb.) veszik alapul, vagy az a kézi tekerésű tablettázógép, amely bár rendkívül kis termelékenységű volt, ám a végeredmény - a gyönyörű, formázott tabletta - kárpótolta a gyógyulásra váró beteget.
Az egykor patikaként működő belső tér szépen faragott tölgyfa neorokokó bútorzata a pécsi Hoffmann Károly műhelyében, míg a különleges bútorzat sokszínű virágmintás kerámia betétjei pedig a Zsolnay-gyárban készültek. A XIX. század végén készült bútorzatot 1990-ben Répay Gábor gyógyszerész és bútorrestaurátor újította fel. A betegforgalmi tér leglátványosabb eleme a Zsolnay Gyula szobrászművész által készített kecses formájú ivókút (1884).
Hozzászólások