Ferenczy Noémi (1890–1957) a huszadik századi gobelinművészet megújítójaként, korszakalkotó és stílusteremtő művészként hagyta ránk örökségét. Munkássága nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő, számos műalkotását külföldi gyűjtemények őrzik. Tanított az Iparművészeti Főiskolán, de közvetlen tanítványain kívül későbbi generációk is mesterükként tekintenek rá. Ikertestvére, Ferenczy Béni 2018-ban megrendezett szentendrei kiállításához hasonlóan Ferenczy Noémi munkásságáról szintén önálló tárlat keretében kívánunk átfogó képet nyújtani jelentős magán- és közgyűjteményekből kölcsönzött műtárgyak segítségével. Korábban alkotásai a Ferenczy család közös szentendrei kiállításán szerepeltek, a mostani, szélesebb körű válogatással az életmű bemutatásához nélkülözhetetlen remekművek először lesznek láthatóak a hagyatékának jelentős részét őrző és gondozó Ferenczy Múzeumban.

A művész munkásságának ilyen nagyszabású áttekintésére több, mint három évtizede nem került sor. Legutoljára 1982-ben a miskolci Herman Ottó Múzeumban, illetve 1978-ban, a Nemzeti Galériában rendezett nagy emlékkiállítás tisztelgett az életmű előtt.

Ferenczy Noémi váratlanul választotta a gobelinművészetet és ezzel együtt a művészi egzisztenciát. 1911-ben a párizsi Musée des Arts Décoratifs gyűjteményében látott arras-i műhely gobelinjeinek hatására rövid idő alatt megtanulta a kárpitszövés technikáját. 1913-ban fejezte be első nagy művét, a budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött Teremtés című kárpitját. A természet és az élőlények közötti harmónia, a panteista világszemlélet az 1920-as évek közepéig jellemző marad műveire. Ez időtől kezdve a monumentális emberalak válik műveinek középpontjává. Az ember és az általa végzett tevékenység összeforr kárpitjain, az archaikus egyszerűség, a redukált formavilág és néhány szín végtelen árnyalata uralja a kárpit síkját.

Ferenczy Noémi a teljes mű befejezéséig részt vett annak elkészítésében, hiszen mindig maga szőtte a gobelinjeit. Alkotói módszeréhez hozzátartozott, hogy nagyszámú ceruzarajz, színvázlat, karton előzte meg a véglegesnek tekintett szövött kárpitot. Ezeket nem csupán a végső mű megszületéséhez vezető előkészítő kompozíciókként tarthatjuk számon, hiszen közülük többnek önálló műfaji élete van, sok műértő ezeket különösen értékeli. A kiállításon az életmű nagyobb egységeinek áttekintése mellett nyomon követhetitek az alkotómunka folyamatát és egyes fázisait.