„Minden ember egy szobát hordoz magában.”

FRANZ KAFKA: A nyolc oktávfüzet (Ford. Tandori Dezső) Bp., Cartaphilus, 2000. 7.
A térfogalom számtalan különböző jelentései egyszerre vannak jelen az életünkben: élettér, gondolkodás és fantázia mentális tere, települések általunk megélt tere és az építészet tere (szabályos és szubjektív térélmények), a tudomány geometrikus tere… Beszélünk a fizikai és az érzéki észlelés teréről, sőt a különböző kultúráknak más-más területéről is. Az univerzum végtelen tere a 21. században kiegészül a virtuális, és a kiterjesztett valóság terével, így az ember anyagi tere átalakul a képek és a hangok anyagtalan terével.

Platon a fizikai dolgok helyének tekinti a teret, Moholy-Nagy László szerint a tér érzékeink útján tapasztalt realitás. Gaston Bachelard a gondolkodás, a képzelet és a lélek tereiben kutatva azt állítja, hogy a térnek mindig az emlékek adnak időbeli dimenziót: „A tér ezernyi méhsejtjében tárolja az időt.” … „Az emlékek mozdulatlanok, és annál maradandóbbak, minél inkább térhez kötöttek.”
Az archaikus világmodellben a tér életre kel, lélekkel van felruházva, és a tér és idő együtt működik. A tér nem csak úgy keletkezhet, hogy elválik valamitől, hanem sokkal inkább kibontakozik, kiterjed, belülről kifelé kibontódik.

A mesék tere?
Az első állomás a törpék és az óriások földjére vezet, ahol jól megférnek egymással méretben nagyon különböző lények. A törpék apró termetűek, leginkább természetfelettiek, akik között vannak barátságosak, jóságosak, gonoszak, veszélyesek, kifürkészhetetlenek, makacsok is. Lakhatnak barlangban, erdőben, hegyoldalak üregeiben. Többek között a föld és az ásványi birodalom őrei is lehetnek ők. Az óriások gigászi méretű ember formájú lények, akik lehetnek védelmezők és ellenségesek is. Általában a természet brutális erőit személyesítik meg, fizikai erejük félelmetes.