„A festői munkásággal szorosan érintkező szobrászi tevékenység – mintha egy-egy Tóth Ernő-kép főszereplője testesülne meg a plasztikákban – egyazon világkép, alkotói szemlélet, kifejezés két vegyülete: ugyanazok a groteszk-ironikus hangok szólalnak meg itt is ott is, ám természetesen mások a hangsúlyok a szobrokban és mások a festményekben. Az élénk színekben tobzódó, kavargó motívumokból, motívum-együttesekből épülő táblaképek környezetüktől megszabadított, lecsupaszított hősei egyalakos és kétalakos -viaszveszejtéses technikával készült, tehát egyedi – kisbronzként születtek, születnek meg.” (Wehner Tibor író, művészettörténész)

„Akárcsak édesapja, ő sem áll meg a két dimenziónál, a harmadikat is meg akarja hódítani. Szobrász kedvencei: a már emlegetett futurista Umberto Boccioni és Henry Moore. Ő is vonzódik a természeti formákhoz, áramvonalakhoz, dinamikához, síkozáshoz – számára sem az anatómia a lényeg, hanem a lényeg. Az anatómiát „csak” megtanulni kell -mondja-, aztán szabadon használni. Az anatómia nem szabály, csak a megismerés eszköze.” (Szále László, publicista)