Szávoszt Katalin Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész életmű-adománya a Kecskeméti Katona József Múzeumnak

Szávoszt Katalin Kecskeméti Katona József Múzeumnak adományozott alkotásai, melyeket e tárlat keretében mutatunk be, szinte a teljes életművet átfogják. „Igaz, hogy porcelántervező diplomám van, de közben mindenféle más anyaggal is dolgoztam és dolgozom mind a mai napig. […] Alapvetően keramikusnak tartom magam, a rajzok «csak művészeti melléktermékek». A legnagyobb «szerelem» a festett épületkerámia, a színes plasztika, a szín és a forma egysége. Úgy érzem, hogy átléptem a műfaji határokon, a hagyományos kerámiakészítés keretein. Megtapasztaltam, hogy milyen sokrétű az agyag, mennyi minden készíthető belőle, a legkisebb tárgyaktól a legnagyobbakig.”

A Budapesten élő alkotó Kecskeméthez elsősorban a családi múlt (Zimay László 19. században élt zeneszerző, karnagy, zongoratanár) és a Nemzetközi Kerámia Stúdió (2005, alkotói ösztöndíj) révén kötődik. Éppen az utóbbiban indult a porcelán utáni korszaka, melynek során nagyméretű kül- és beltéri kerámia plasztikákat, úgynevezett „épített kerámiákat” kezdett el készíteni. Szintén külön termet kapott az utóbbi évek során született Lobogás (Zászlók) elnevezésű sorozata, „installációja”. „Ezeknél az alkotásoknál jól tudom hasznosítani a porcelánfestői tapasztalataimat, az ecsetkezelési technikámat.

Művészettörténeti folyamatokat ábrázolok a Zászlók felületén. Használok népművészeti motívumokat, de japán, amerikai, spanyol grafikusok munkái is inspirálnak, Klee, Chagall, Joan Miró, Kandinszkij – hogy csak egy párat említsek a «csapatom» tagjai közül.”