„…Teli kép valamennyi. Tobzódik, hemzseg, habzik a színalkalmazással, formaattrakciókkal.

Bogarászik és bogarásztat, mint a vérbeli grafikus.

Tornyok, kapuk, hidak, városok egy álomutazásról, ahova Zsuzsa visz bennünket:

suhanunk és illanunk, de már ott is vagyunk az óorosz lakott terekben, Indiában, Indokínában és Kínában.

De Zsuzsa képein mindez a dekorativitáson túlra utal – stilizálásai mindig igazítanak rajta.

Úgy, hogy emberes természete lesz az épített környezet mellett a hegyeknek, a változatos erdőknek, az erőt sugárzó terebélyes fáknak is…” (Kilián László író)